Az elmúlt időszak egyik legolvasottabb történelmi elemzését közölte a minap Kollai István a Válasz Online-on: a pozsonyi Magyar Intézet egykori igazgatója a Magyar Nemzet revíziós lehetőséget emlegető cikkét bírálva részletesen foglalkozott Magyarország jelenlegi közép-európai elszigeteltségével. Felvetette, hogy a 2010 utáni rendszer a dualizmushoz és a két világháború között időszakhoz hasonló pályát fut be, s önmagát radikalizálja. Kollai egyes állításait korábbi főnöke, Hatos Pál élesen bírálta Facebook-oldalán, majd Kossuth Lajos szerepéről vitázott Hermann Róberttel. A Válasz Online arra kérte a három történészt, hogy a téma fontosságára való tekintettel a meccset a nyilvánosság előtt játsszák le. Intellektuális boksz következik Bethlen István kétharmadáról, Monarchiát visszasíró szlovák nagykövetről, oroszveszélyről, huxitról, baloldali Jókai Mórról és Károlyi Mihály felelősségéről. Kockázatok és mellékhatások tekintetében olvassuk el a történelemkönyvet!

– Miért nevezte Facebook-bejegyzésében szélsőbaloldali érvelésnek Kollai István Tisza Istvánról szóló állítását?

Hatos Pál: Facebook-oldalamon közzétett „történelmi szöszölésemben” nem vitattam István alapállításait. A Magyar Nemzet szerzője, aki az 1968-as csehszlovákiai bevonulást revíziós esélynek állította be és Istvánnál kiverte a biztosítékot, korábban engem is megtámadott és hazafiatlansággal vádolt. Historikusként Istvánnak ahhoz a szövegszervező tételmondatához szóltam hozzá, amely szerint: „1914-ben egy uszítóan nemzetiségellenes sajtón szocializálódott tömeg követelt háborút Budapesten. Teljesen mindegy, hogy Tisza István épp akkor nem akart háborút, a mozdonyt előtte a kormányelit jól befűtötte. 1941-ben a revíziós jelszavakon és a numerus claususon évtizedekig szocializálódott katonai és politikai elit erősen tolta bele a háborúba az országot, noha például a belépés ellen öngyilkossággal tiltakozó Teleki Pál pontosan látta ennek tragédiáját.” Kifogásom, hogy ez az érvelés a történelmet a saját morális elvárásainak rendeli alá. Ebben a hatásos metaforával alaposan megtámogatott narratívában igazából a kiegyezéstől 1944-ig, s máig húzódó országvesztő jobboldali kontinuitás van elrejtve.

– Továbbra sem látunk egy falatka kommunizmust sem Kollai István érvelésében.