Egy elszigetelt, mindenkivel vitázó kormány mától az EU elnöke. Igen, a magyar. A feladatok itt jórészt technikai jellegűek, ám a versenyképesség erősítése lenne a magyar program fő motívuma. Csakhogy addig nem lehet nagyot álmodni, amíg vitatjuk, hogy az EU egyáltalán mit tehet meg. Ezt pedig a magyar kormány vitatja ugyan a leghangosabban – de egyáltalán nem csak ő. Egy identitásában bizonytalankodó hatalom nehezen versenyezhet a kínai totális állam erejével és Amerika végtelen hitelkeretével. 

Július elsejétől fél évig Magyarország kormánya vezeti az Európai Unió Tanácsának üléseit, azaz megkezdődik a magyar elnökség. 

Az előző Európai Parlament tavaly nyáron nagy többséggel elfogadott egy határozatot, amiben felszólította a Tanácsot, hogy ne engedje a magyar kormányt ebbe a fontos pozícióba kerülni, és az EP-s szavazás előtt a német kormány EU-ügyi államtitkára is így beszélt: „kételkedem abban, hogy Magyarország képes lehet egy sikeres elnökséget végigvinni”. 

Ezek a tavalyi nyilatkozatok nem gördítettek akadályt az elé, hogy hétfőtől a miniszterek, államtitkárok és diplomaták üléseit a magyar résztvevők vezessék. Ahogy egy szomszédos tagállam egyik diplomatája lapunknak fogalmazott: „Igazából senki sem aggódik komolyan a magyar elnökség miatt, ez alapvetően technikai szerep. Az elnök nem tud döntéseket kikényszeríteni, legfeljebb késleltethet néhányat a napirend variálásával. Ez pedig önmagában nem katasztrófa, januártól jön a következő elnökség, és akkor majd szavazásra bocsátják a kérdést.” 

Bóka János magyar EU-ügyi miniszter konstruktív együttműködést ígért mindenkivel, a hivatalos budapesti nyilatkozatok szerint nem készül balhékra, provokációkra a magyar kormány. Ráadásul, ahogy arról a tavaly az elnökségi készülődésről szóló cikkünkben is írtunk, nincs túl sűrű jogalkotási programja ennek a félévnek: mire rendesen dolgozni kezd az új parlament, és mire működni kezd az új Bizottság is, alig marad két hónap az érdemi munkára, és annak a végét is elveszi majd a karácsonyi szünet.