A világon a leggyorsabban úszó halnak a kékes fekete hátú nyársorrú halat vagy más néven fekete marlint tartják (latin neve: Istiompax indica). A vitorláskardoshal-félék közé tartoznak. Sokan összekeverik a kardhallal, talán nem is nehéz, mivel mindkét hal hosszú kardszerű nyúlvánnyal rendelkezik amely valójában a felső állcsont, a maxilla. De míg a kardhal inkább barnás feketés, addig a marlin kékes fekete színű árnyalatokat tartalmaz, a marlin orra hosszú lándzsára hasonlít, farkuszony pedig egy félholdra .Egy ilyen halóriás áll Hemingway regényének, az Öreg halász és a tengernek a középpontjában.

A fekete marlin inkább a melegebb vizeket szereti a trópusi és szubtrópusi tengeri vidéket és az óceáni vizeket részesíti előnyben. A fekete hátú nyársorrú hal megtalálható az Indiai- és Csendes-óceánokban. A hal leginkább a vízfelszín közelében tölti idejének nagyobbik részét, azonban 900 méter mélységben is előfordulhat, a 15-30 C fok hőmérsékletű vizeket kedveli.

Az igazán áramvonalas gyorsúszó fekete merlin csúcssebessége elérheti akár a 130 km/óra sebességet is!  A meleg 27-28 Celsius-fokos vízben ívik. Egy kifejlett nőstény akár 40 millió ikrát is ereszthet a vízbe; az ikrák szabadon lebegnek az óceánokban. Felnőtt példányainak súlya elérheti a három- négyszáz kilogrammot és akár tizenöt évig is elélhet. Elsősorban tintahallal, tonhallal, és bonitóval táplálkozik, a nőstények nagyobbra nőnek a hím egyedeknél. A fekete merlin nem csak rövidtáv úszó, hiszen egy hosszabb túrái során akár 15 ezer kilométerre is eltávolodhat.

Akár igen nagy mélységekben és távolságokban is képes vadászni, táplálékot szerezni. Speciális izmok segítségével üzemi hőmérsékleten tudja tartani az idegrendszerét a hideg, sötét vízben. Akkor is jól lát, amikor más fajok már nem, ami komoly előnyt jelent számára a folyamatos táplálékkeresésben. Ennek ellenére az elmúlt 50 évben a kardorrúak több mint 90%-a eltűnt a vizekből, mivel a halászok és a sporthorgászok éppen a legnagyobb egyedek számát tizedelik meg.