Mindenkinek joga van a maga véleményéhez, legyen az bár mégoly téves. Ez a jog Csépe akadémikust is megilleti – írja Zsoldos Attila akadémikus. A történész Csépe Valériának lapunkban megjelent gondolataira reagál, azokon belül is konkrétan az MTA-tól elvett kutatóhálózattal kapcsolatosakra. Zsoldos szerint Csépe álláspontjában a féligazságok kimondása a teljes igazság elhallgatásával keveredik. „Írásom célja a Válasz Online olvasóinak tájékoztatása olyan akadémiai kérdésekről, amelyek aligha számítanak közismertnek.”

A Válasz Online szeptember 2-án tette közzé a Csépe Valéria akadémikussal készült interjút, amelynek kizárólag az akadémiai kutatóhálózattal foglalkozó részéhez fűzök néhány széljegyzetet.

Hogy nem szívesen teszem, annak több oka van. Az egyik személyes, így nem tartoznék a nyilvánosság elé, mégis szóba kell hoznom, mert alkalmas lehet arra, hogy mondanivalóm egy kézlegyintéssel elintézhető legyen – mondván, csak sértett hiúságom vezeti ujjaimat a billentyűzeten. Kiváltképp, ha utólag olvasná valaki a fejemre. A történet a következő.

A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségében – mások mellett – szavazati joggal helyet kap a három nagy tudományterület egy-egy akadémikus képviselője. 2023-ban, amikor nyilvánosságra került, hogy Csépe Valéria elindul a bölcsészet- és társadalomtudományokat illető helyért az akadémiai választáson, a Filozófiai és Történettudományok Osztálya, melynek akkor lejáró mandátumú elnöke voltam, jelölt engem a posztra. Vélhetően abból a megfontolásból, hogy mégiscsak helyesebb, ha egy bölcsész képviseli az Elnökségben a bölcsészet- és társadalomtudományokat, s nem egy, az akadémiai tudományos besorolás szerint pszichológusként ugyan a bölcsészek közé tartozó, ám önmagát – az Osztály ülésein többször megismételt állítása szerint – természettudósnak tekintő akadémikus próbálkozik ezzel. Az akadémiai Közgyűlés végül Csépe akadémikus mellett döntött, akinek közvetlenül a választás végeztével gratuláltam, s ezzel a magam részéről lezártam a kérdést.