„A sport nevelt életharcossá” – két olimpia a 140 éve született Borbás Gáspár életéből
A labdarúgó-Eb után az olimpia már a második világraszóló ünnepe a profi sportnak ezen a nyáron: grandiózus díszletek, sok-sok milliárdnyi befektetett euró, politikai tétek. A mából nehéz elképzelni, de ahogy a magyar futball, úgy a modern olimpiai eszmény alapjait is amatőrök tették le a 20. század hajnalán, tiszta játékszeretetből, az „ép testben ép lélek” parancsát követve. Így élt a válogatott és a Fradi első gólszerzője, „másfélszeres” olimpikon Borbás Gáspár is, aki éppen ma, a párizsi olimpia kezdőnapján 140 éve született. Az alábbi írás kollégánk tavaly megjelent Első gól című portrékönyve nyomán mutatja be a hőskorszak nehézségeit, és hogy azok ellenére mit köszönhetett a sportnak a labdarúgók és olimpikonok elfeledett, polgári nemzedéke.
Dédapámnak két olimpiához volt valamennyi köze: az 1904-eshez és az 1912-eshez. Egyikből sem lett sikertörténet, mégis érdemes felidézni őket, mert közelebb hozzák egy letűnt kor, az amatőr korszak küzdelmeit. Az amatőr ebben az esetben nem kezdőt jelent és nem is azt, hogy valaki ügyetlen, hanem hogy nem kér és nem kap fizetséget a sportolásért. A futball és az olimpia hajnalán csak amatőrök versenyeztek. Hogy miért tették? „A lélekre tapadt felhők mozgás közben lemaradoznak” – írta egyszer Karinthy Frigyes a sport értelméről.
1904
A századfordulón nemcsak a futball – korai nevén: „angol játék” – terjedt a pesti fiatalság körében és a grundokon, hanem az olimpiai eszmény is. Az újkori játékok 1896 nyarán indultak Athénban, 1900-ban Párizs folytatta, majd négy évvel később St. Louis (Missouri, USA). 1904 kora nyarán Pest fiatal sportolói egymás közt versengtek, hogy ki képviselje Magyarországot a tengerentúlon.
Ekkor már az egyszeres bajnok FTC és a válogatott tagja volt Borbás Gáspár joghallgató, akit nemzedékében az egyik legjobb futónak ismertek. „A Fradi intézője, Malaky Misi vett rá, hogy induljak az olimpia előtt rendezett próbaversenyen” – emlékezett később. Futócipője nem volt, Schubert Ernő többszörös bajnoktól kapott kölcsön. Száz és 200 méteres síkfutásban állt rajthoz. „Rajtgödröt nem csináltam, nem értettem hozzá, állóstarttal indultam a döntőben is. Az abszolút rossz rajt miatt a 200 méteres versenyben mintegy méternyit vesztettem, de a hátrányt behoztam. Több méterrel vertem a másodiknak befutó Wetzel Györgyöt. A célszalagot úgy szakítottam át, hogy ő lemaradt a fotóról. Másnap 100 méteren Mezőt és Schubertet megelőzve győztem.”