1849. január 8-án, nem sokkal éjfél előtt az Axente Sever vezette román parasztsereg rátört a dél-erdélyi Nagyenyedre. A január közepéig tartó vérengzésben a város mintegy nyolcszáz – többségében magyar – polgára halt meg. Ma a városkában utca és iskola viseli Axente Sever nevét, utóbbi udvarán szobra is áll. A lakosság mintegy 15 százalékát kitevő magyarság idén ötödik alkalommal tartott fáklyás felvonulást a gyászos évfordulón. És: idén is ott volt közöttük Iulia Adriana Oana Badea, a város polgármestere. A Válasz Online ott volt az emlékezők között és az Erdély-szerte pozitív példaként emlegetett nagyenyedi román-magyar megbékélésről tájékozódott, meglátván annak a határait is. Riport.

A Kolozsváron kiadott Honvéd napilap 1849. január 25-i számában írta: „Enyed meg van semmisítve, ki van a városok sorából törölve. (…) A város alig egy pár házat kivéve, le vagyon égetve és a szó teljes értelmében véve általán mindenéből kiprédálva, mi a rablók előtt bármely csekély beccsel bírt; mit használni e vad csorda sehogy se tudott, halomra hordván meggyújtotta. Jelenleg halálcsend uralkodik Enyednek utczáin, s egyedül az ártatlanul lemészárolt magyarságon elhízott ebek ugatása szakasztja félbe a borzasztó hallgatást, ha olykor valamelyik szerencsétlen az éhen halás kínjai közepette, végső elkeseredésében elég bátorságot érez magában az erdőből haza térni.”

Az újságcikket Egyed Ákos történész közölte az Erdély 1848-1849 című könyvében. Amint az akadémikus a könyvben leírta: Erdély és Magyarország egyesülését 1848-ban jogilag ugyan kimondták, de a gyakorlatban a folyamat nem fejeződött be. A Habsburg-kori fejedelemség idejéből fennmaradt intézmények egy része tovább működött. Az erdélyi császári haderő például egyenesen Bécsből kapta az utasításokat. A Nagyszebenben székelő Puchner Antal generális bécsi utasításra a román népfelkelőket bízta meg az erdélyi magyar nemzetőrség lefegyverzésével, a magyarok azonban ellenálltak. Így az erdélyi forradalom polgárháborúvá alakult át, mely rengeteg civil áldozatot követelt. Nagyenyedről 1849. január elsején vonult ki az osztrák katonaság, mely Simion Prodan román prefektust nevezte ki a város parancsnokának. A várostól keletre Axente Sever román prefektus serege állomásozott, a várostól nyugatra Simion Prodan serege gyülekezett. Prodan nyolcadikán este több román vezérrel együtt vacsorán vett részt a városban, amelyen a város polgársága próbált egyezségre jutni a román felkelőkkel.