A Válasz Online idén júniusban cikksorozatban mutatta be, miért sújtott le a Vatikán a magyar ciszterci vezetésre. Az átvilágítási folyamat még tart, de a „rendrakás” részeként új elöljárót kapott a Ciszterci Iskolai Főhatóság. Az új vezető az a Rubovszky Rita, aki a 2022/23-as tanév végén – váratlanul – távozni kényszerült a Patrona Hungariae Iskolaközpont főigazgatói posztjáról. A szakemberrel a Szív újságban Tornya Erika készített beköszönő interjút – a szöveget most a jezsuita magazin és lapunk együttműködése keretében közöljük.

− A tizenkét év, amit a Patrona Hungariae Iskolaközpont élén töl­tött, komoly nyomot hagyott az in­tézményen. Mik voltak munkájának a súlypontjai, mire kellett figyelnie, mire büszke, amit hosszú távon to­vább fog vinni az iskola? 

− Elkészítettem a Patronában egy nagyon világos programot. Abból indultam ki, hogy ez volt az egyike annak a kevés katolikus oktatási in­tézménynek, amelyek a szocializmus alatt is működtek, ezért adottak vol­tak azok az értékek, melyeket a régi működése alatt megtartott. Hiszen a Patrona egyfajta értékmentő bázis volt a szocializmus alatt. Nagyon sok olyan lánynak jelentett menedéket, akik politikai okokból a társadalom­ból kivetettek voltak, és itt otthonra leltek, legyenek városiak vagy vidé­kiek. Azóta persze változott a világ; szabad országban, szabad vi­lágban, nagyon megváltozott egy­házban már mások az iskolával szem­beni követelmények. A gimnáziumról tizenkét évvel ezelőtt azt mondtam, hogy ne mentsvár legyen, hanem a keresztény értelmiségi nő nevelésé­nek a színhelye. 

− Megtörtént a szerzetesi fenntar­tású iskolák működésének a „nyitá­sa”, hogy a védekezés helyett a bátor kilépés legyen az alapvető hozzáál­lás? 

− A szerzetesi iskolák sokszor vál­ságos időkben is olyan világítótor­nyok voltak, amelyekhez akár a tár­sadalom nem vallásos, krízisben lévő tagjai is tudtak kapcsolódni. Itt Mária Teréziától egészen a zsidóüldözése­kig nagyon sok példát mondhatnék, ahol a katolikus iskola sokkal többet jelentett, mint a tudásátadás helyszí­nét. Úgy gondolom, hogy a katolikus iskolák a mai magyar társadalom­ban ilyen szerepet kell hogy játs­szanak. Arra biztattam a gyerekeket és a kollégákat is − mind kulturális, mind tudományos, például nevelés­tudományi területen −, hogy bátran lépjenek ki ebből a bástyaszerepből. Az örök evangéliumi értékeket első­sorban a hagyomány által tudjuk köz­vetíteni, ugyanakkor minden kornak a saját kontextusában kell ezeket ér­telmeznie.