Rendrakás a cisztereknél: Rubovszky Rita az iskolai főhatóság új vezetője
A Válasz Online idén júniusban cikksorozatban mutatta be, miért sújtott le a Vatikán a magyar ciszterci vezetésre. Az átvilágítási folyamat még tart, de a „rendrakás” részeként új elöljárót kapott a Ciszterci Iskolai Főhatóság. Az új vezető az a Rubovszky Rita, aki a 2022/23-as tanév végén – váratlanul – távozni kényszerült a Patrona Hungariae Iskolaközpont főigazgatói posztjáról. A szakemberrel a Szív újságban Tornya Erika készített beköszönő interjút – a szöveget most a jezsuita magazin és lapunk együttműködése keretében közöljük.
− A tizenkét év, amit a Patrona Hungariae Iskolaközpont élén töltött, komoly nyomot hagyott az intézményen. Mik voltak munkájának a súlypontjai, mire kellett figyelnie, mire büszke, amit hosszú távon tovább fog vinni az iskola?
− Elkészítettem a Patronában egy nagyon világos programot. Abból indultam ki, hogy ez volt az egyike annak a kevés katolikus oktatási intézménynek, amelyek a szocializmus alatt is működtek, ezért adottak voltak azok az értékek, melyeket a régi működése alatt megtartott. Hiszen a Patrona egyfajta értékmentő bázis volt a szocializmus alatt. Nagyon sok olyan lánynak jelentett menedéket, akik politikai okokból a társadalomból kivetettek voltak, és itt otthonra leltek, legyenek városiak vagy vidékiek. Azóta persze változott a világ; szabad országban, szabad világban, nagyon megváltozott egyházban már mások az iskolával szembeni követelmények. A gimnáziumról tizenkét évvel ezelőtt azt mondtam, hogy ne mentsvár legyen, hanem a keresztény értelmiségi nő nevelésének a színhelye.
− Megtörtént a szerzetesi fenntartású iskolák működésének a „nyitása”, hogy a védekezés helyett a bátor kilépés legyen az alapvető hozzáállás?
− A szerzetesi iskolák sokszor válságos időkben is olyan világítótornyok voltak, amelyekhez akár a társadalom nem vallásos, krízisben lévő tagjai is tudtak kapcsolódni. Itt Mária Teréziától egészen a zsidóüldözésekig nagyon sok példát mondhatnék, ahol a katolikus iskola sokkal többet jelentett, mint a tudásátadás helyszínét. Úgy gondolom, hogy a katolikus iskolák a mai magyar társadalomban ilyen szerepet kell hogy játsszanak. Arra biztattam a gyerekeket és a kollégákat is − mind kulturális, mind tudományos, például neveléstudományi területen −, hogy bátran lépjenek ki ebből a bástyaszerepből. Az örök evangéliumi értékeket elsősorban a hagyomány által tudjuk közvetíteni, ugyanakkor minden kornak a saját kontextusában kell ezeket értelmeznie.