Míg a Szentföldön élesben zajlik a háború, a nyugati világban kiélezett kultúrharc indult a Hamász október 7-i terrorja és az arra adott izraeli válasz nyomán. A nyugati baloldal egy része élesebben ítélte el az ellencsapást, mint az azt kiváltó mészárlást, sőt – főleg a tengerentúlon – egyenesen ünnepelte a terrort. A magyar kormánymédia most az antiszemitizmus vádjával támadja a komplett nyugati baloldalt, miközben a Nyugat-ellenes antiimperializmus Oroszország kapcsán épp arra a „békepárti” oldalra tereli az Izrael-ellenes szélsőbalt, ahol a hazai kormány is áll.

 „A folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz!” – visszahangozták az utcák Chicagótól Torontóig, Londontól Bécsig az elmúlt hetekben rendezett palesztinpárti tüntetéseken. A szlogen nem azt követeli, hogy Izrael vonuljon ki Ciszjordániából és ismerje el a palesztin államot, hanem azt, hogy Palesztina a Jordántól a Földközi-tengerig tartson, Izrael állam tehát szűnjön meg. Mindeközben New Yorktól Londonig a Hamász által túszul ejtett áldozatok fotóit tépik le a hirdetőtáblákról és szinte minden nyugati országban a többszörösére nőtt az antiszemita incidensek száma a terrorakció óta.

A palesztin civil áldozatokra hivatkozva – és gyakran muszlim szavazók nyomására – egyre több európai baloldali politikus vonja kétségbe Izrael Gázában végrehajtott katonai válaszcsapásának jogosultságát vagy legalábbis „arányosságát”. A tűzszünet követelése mögött persze jóhiszeműen feltételezhetők a humanitárius megfontolások, de legalább a Hamász kegyetlenségének elítélésében és az áldozatok iránti tisztelet kifejezésében konszenzus volt – gondolhatnánk. Tévesen.