Kétszáz évvel ezelőtt ezen a napon, 1823. január 1-én született a legismertebb magyar költő, Petőfi Sándor. Papp István történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa lapunknak küldött esszéjében az elmúlt kétszáz év magyar eszmetörténetét áttekintve vizsgálja meg, mikor és hogyan próbálták a hatalmon lévők felhasználni a 26 éves korában a segesvári csatamezőn elesett költő művészetét. „A szabadság – prófétaság – magyarság fogalmi hármas kifejezésre juttatja, hogy a liberális, a konzervatív és a szocialisztikus áramlatok képviselői miért lelhettek kimeríthetetlen kincsesbányát Petőfi költészetében” – véli Papp István. Írásával nyitjuk meg a Petőfi-emlékévet.

Húszévesen szeretjük azt hinni, hogy magunkhoz ölelhetjük és lebírhatjuk az egész világot. Nem gondolta ezt másképp a szlovák szülők gyermekéből a magyar nemzeteszme legnagyobb hatású képviselőjévé lett költő sem, aki 1843 márciusában ekképpen látta sorsát Jövendölés című versében: „Anyám, az álmok nem hazudnak / Takarjon bár a szemfödél / Dicső-neve költő fiadnak / Anyám, soká, örökkön él.” Mindezt persze tekinthetnénk a véletlen ráérzés ritka példájának, de hogy valóban mennyire maradandónak bizonyult a vers idején még vándorszínészi pályára vágyó fiatalember jóslata, arról nem csupán a kultusz és az irodalomtörténet árulkodik. Hanem a többek között Petőfi Sándor életművének marxista szellemben való vizsgálatára vállalkozó irodalomtörténész, Pándi Pál visszaemlékezése: „Én 1945. március 15-én nem tartózkodtam Magyarországon. Lágerlakó voltam. A lágerből dolgozni vittek bennünket, és láttam, hogy annak a városnak a falain hirdetmények jelennek meg azzal, hogy a magyar menekültek március 15-i ünnepélyt rendeznek. Itt és itt, ekkor és ekkor XY színész Petőfi Nemzeti dalát fogja szavalni. Április 8-án felszabadultam, a hónap végén hazajöttem, és itthon még ott voltak az utcákon a plakátok, hogy a felszabadult Budapest népe megünnepli március 15-ét. Petőfi Nemzeti dalát szavalja Major Tamás. S akkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy hogyan is van ez. Ott a nyilasok szavalják a Nemzeti dalt, itt a kommunisták szavalják a Nemzeti dalt. Szóval kinek van joga a Nemzeti dalhoz?”

A „Kinek van joga Petőfihez?” kérdést számtalan alkalommal feltették a költő halála óta eltelt évtizedekben. Rövid írásomban arra vállalkozom, hogy felvillantsam a különböző történelmi korszakokban kik és milyen céllal vélték felhasználhatónak a költő életművét. Előtte azonban érdemes átgondolni néhány szempontot, hogy miért is válhatott Petőfi alakja olyan gyújtóponttá, amely egymással hevesen szemben álló irányzatok fáklyáit egyaránt lángra lobbanthatta.