Katonaszökevények – magyar férfiak menekülése Kárpátaljáról
Miközben sok magyar önként jelentkezett a frontra Ukrajna védelmében, és magyar nők tömege segíti az ukrán belső menekülteket, többezer olyan kárpátaljai magyar férfi hagyta el az otthonát, hogy a katonai behívó elől Magyarországra meneküljön. Ez a riport róluk szól, azokról a magyarokról, akik szétszakított családokban, az otthonuktól távol ünnepelnek. A katonaság elől megszökő magyarok történetei következnek „megerősített” útlevélről, a szülni a határra kísért feleségről, a hazaszökő fiúról, az építkezésen dolgozó zenészről és a hazatérő asszonyról. Sorsok – a helyzetre való tekintettel arcok nélkül.
Dávid története: a „megerősített” útlevél
Gyalog jöttem át határon. Érdekes volt a nőkből és gyerekekből álló ukrán menekültek mellett látni a főként férfiak alkotta kárpátaljaiakat.
Ukrajnában minden egészséges férfi 18 és 60 éves kora között hadköteles, ha nincs három gyermeke. A kivizsgálások már a 9. osztálytól megkezdődnek. A járási központba kellett menni, bár hideg volt, nem fűtöttek, alsónadrágra kellett vetkőzni. Egy hosszú folyosón nyíltak az ajtók és minden ajtó mögött kaptál a lapodra egy pecsétet, ha megfelelt a nemi szerved, a hallásod, a látásod. Volt olyan barátom, aki azért nem ment át a színtévesztéses vizsgálaton, mert cirillbetűket rejtettek el az ábrán, ő meg csak magyarul tudott. Ha mindent rendben találtak, minden pecsét megvolt, akkor – ha nem mentél egyetemre – a 18 éves kor elérése után három hónapon belül küldték a behívót.
Nekem látás- és hallásproblémáim lettek a szüleim áldozatvállalásának és a jó kapcsolataiknak köszönhetően. Érti, ugye, mire gondolok? A Krím orosz elfoglalása után az ilyen problémák nagyon megdrágultak. Egy ezrest fizettek érte – dollárban.
Háromféle okmányt lehetett kapni, az enyém a leggyengébb: minimálisan vagyok sérült, ez háború esetén nem ad felmentést a szolgálat alól. Mit törődtem én akkor vele? Úgysem lesz háború.
2022. február 24-én, a háború kitörésének napján már kora reggel a gyárban voltam, ahol mérnökként dolgozom.
– Itt vannak az oroszok – mondta egy kollégám. Reggel tízkor hazaküldtek bennünket. Az utca olyan volt, amilyet addig csak háborús filmekben láttam: az emberek egyik fele rémülten szaladt valahova, a másik fele pedig dermedten állt. Még a 88-as gyártású Zsigulikat is megpróbálták teletankolni, kilométeres sor állt a benzinkutaknál.