Hogy Magyar Péter mozgalma hova tart, nem tudni, de mindenképp érdekes, hogy a visegrádi országok etnopopulista miniszterelnökeit koalícióban kormányzó konzervatívok váltották, s a térségben részben jobboldali ihletettségű politika lett az illiberális erők sikeres kihívója. Kollai István régiós elemzése.

Magyarországon politikai káosz van, amelyen belül óriási kérdőjel, hogy Magyar Péter kezdeményezése ideológiailag hova sorolható. Ahogy elemzők meg szokták jegyezni, jelenleg ’catch-all’ mozgalomként futnak a rendezvényei, mindenkihez szólni akarnak. E cikk megírását az sarkallta, hogy rámutasson: a cseh, lengyel, szlovák nemzeti illiberalizmussal (talán még pontosabb megfogalmazásban: etnopopulizmussal) szembeni sikeres koalíciókban kulcsszerepet játszott az „antipopulista jobboldal” felemelkedése, amely elhatárolódik a törzsies, törzsfőnökközpontú nemzetfogalomtól.

Nemzeti konzervativizmus: természetes szókapcsolatból oximoron?

A „nemzeti konzervativizmus” szókapcsolat meglehetős természetességgel forog még közszájon, mintha evidens lenne e két fogalom összetartozása, vagy egymást erősítő jellege. Pedig a politikatudomány sok példát kínál arra, hogy bizonyos helyzetekben a nemzeti közösség érdekei és egy létező rend, vagy stabilitás iránti igény szembekerült egymással. Ez különösen igaz azokra a helyzetekre, amikor egy politikai csoportosulás a „nemzet” jegyében hirdeti meg a status quo felforgatását. A 21. századra ez a belső feszültség állandósult, a nemzeti szinttől teljesen elrugaszkodott léptékű problémakörök megjelenésével a nemzet egyre kevésbé tekinthető a rend – akár egy szervezetileg megfogható, a lakosságot integráló rezsim, akár az agyakban lévő kérdéseket, dilemmákat eligazító rend – automatikus letéteményesének. Ez nem jelent nemzethalált, hanem inkább annak átalakulását rezsimfenntartó erőből a „globális világműködés” elleni törzsies jellegű lázadás egyik lehetséges erejévé.