Gyurgyák János: Eltévedt lovasok a pusztában – a „Mi a magyar?” kérdés megoldhatatlanságáról
Több generáció és sok kiváló gondolkodó vallott már kudarcot, amikor a „Ki a magyar?”, „Mi a magyar?”, „Milyen a magyar?” kérdésre próbált választ adni. Egyesek most éppen bőven folyó állami pénzeszközökkel a minden kétséget kizáró természettudományos vagy egyenesen genetikai választ keresik. Ők olyasmit keresnek, ami soha és a jövőben sem lesz elérhető. Ez a küldetés ugyanis lehetetlen – írja esszéjében Gyurgyák János. A történész, könyvkiadó készülő kötetének első részletét először a Válasz Online-on olvashatják.
Az itt közölt szöveg Gyurgyák János készülő új könyve (Oly sok viszály után. Magyarország oknyomozó története) harmadik fejezetének rövid kivonata (a teljes, egy kisebb kötet hosszúságával vetekedő fejezet letölthető innen). A tervezett mű nyolc fejezetből áll (1. A Hely; 2. Az Idő; 3. A Magyar jellem; 4. A Közösség; 5. Az Ünnepek, a Szimbólumok és az Emlékezet helyei; 6. A Társadalom; 7. A Politika; 8. A Magyarok ‒ kívülről). Mivel a munka határozottan nem kronologikus, továbbá sem nem eseményközpontú, sem nem személyiségközpontú, hanem talán legpontosabban problémacentrikusnak és makrotörténetinek nevezhető, ezért a főszöveget úgynevezett keretes részek egészítik ki, amelyek valamennyire visszacsempészni igyekeznek a mikro-, a személyiség- és az eseménytörténelmet. Ezeket a keretes részeket most a teljes szöveg végén találják az olvasók. A szerző a munka könyvformában történő megjelenése előtt időről-időre közzéteszi és vitára bocsájtja az egyes fejezeteket, arra kérve az olvasókat, hogy tegyék meg kritikai megjegyzéseiket, viszont csak a névvel és valós e-mail címmel írt reflexiókat tudja figyelembe venni. A megjegyzéseket a gyurgyakessze [kukac] valaszonline.hu címre várjuk.
×××
Se szeri, se száma a „ki a magyar”, „mi a magyar”, „sorsunk és jellemünk”, „magyar jellegünk és alkatunk”, „milyen a magyar”, „magyar hivatás”, „magyar nemzeti szellem”, vagy éppenséggel „helyünk és sorsunk a világban” címmel megjelent könyveknek és írásoknak. Nagy múltra tekinthet vissza ez a műfaj, irodalmi hagyományunkban Zrínyi, Kármán József és Berzsenyi óta bizonyosan így van, de a történeti emlékezetben még ennél is jóval régebbre datálható az ezzel a szellemi kihívással való viaskodás.