A gyomrunk görcsbe rándul, annyira igaz – a Fekete pont megmutatja, mi velünk a baj

forrás: kategória:

Szimler Bálint első nagyjátékfilmjét különleges érdeklődés övezi. A Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválról rögtön három díjat hozott el vele (köztük a független kritikusok zsűrije által kiosztott legjobb rendezőnek járót), itthon pedig a nézők kézről kézre adják: hetek óta vezeti a nézettségi listát, és szeptember 19. óta máris közel 27 ezren látták. A Fekete pont a tétlenségünkkel szembesít, azzal a kézmozdulattal, amivel hosszú évtizedek óta milliók legyintenek a felettünk álló hatalommal való szembeszállásra – legyen az egy tanár, egy főnök, egy tankerületi igazgató, egy miniszter vagy egy egész rezsim. Kritika.

A Fekete pont – az utóbbi idők sok fontos magyar mozgóképéhez hasonlóan – az elmúlt évtizedben keletkezett új alkotói műfaj, a semmiből született filmek kategóriájában indult hódító útjára. Ahogy az első snitt előtt feltűnő felirat hirdeti, ez az alkotás (is) csak a filmszakma széleskörű összefogásának köszönheti létrejöttét. Pedig ebben nincs is rendszerkritika. Jobban mondva van benne, de a célkeresztjében mégsem az aktuális rezsim, hanem valami sokkal átfogóbb rendszer áll, amely, mint egy pókháló, hozzátapad mindenünkhöz és bár ezer helyen szakad, ha szabadulni próbálunk alóla, csak még jobban beleragadunk.

A fiatal rendező alkotása legalább három generációhoz szól. Felráz. Arcon csap. Elkeserít. És közben sokszor, újra és újra megnevettet. Kínjában, félig-meddig sírásra görbült szájjal kacag a nézőközönség, fogja a fejét, eltakarja a szemét, mint amikor tudja, hogy ezen tulajdonképpen nincs mit nevetni, de mert annyira banális, annyira ismerős és annyira groteszk, nem állja meg, hogy fel ne röhögjön. A film nagy erénye, a legmarkánsabb nézői élmény, hogy a vásznon végig a saját életünket látjuk. Minden ismerős és ez nem a díszleteknek köszönhető. A Szomszédok-hangulatú tanári kar, az időtlen iskolaépület a panelok között, az évnyitón elájuló gyerekek, a gusztustalan menzakaja, a feleltetés, a büntetések, a felettünk álló erők által egyoldalúan irányított helyzetek, amelyekben – legyenek azok tanórák vagy iskolai megemlékezések – kezdenünk kell valamit az unalmunkkal. Gondolkodnunk nem, viszont tűrnünk és legfőképp: viselkednünk kell. A hatás eléréséhez egyszerű trükköt használt a rendező: valódi tanárok közt rendezett castingot. A beszélgetések spontánnak, természetesnek hatnak a pedagógusok közt épp úgy, mint a gyerekszereplők között. Nincs, ami megakassza az impressziót, hogy itthon vagyunk.

Hírek

Casper az albínó delfinNem mindennapi látványosság szemtanúi lehettek annak a hajónak a legénysége, akik Kalifornia par
Megmentették a Himalájában eltűnt hegymászót, elutasítja az orvosi kezeléstVermes Ákos magyar hegymászó után harminc órán át kutatott az indiai hadsereg kutatóegysége a Hi
Orbán sejtelmes üzenteteOrbán Viktor Facebook oldalára az oldal moderátorai péntek este
Amerika legnagyobb bankrablásaA valaha volt legmagasabb összegre elkövetett bankrablás ugyan nem ez az eset, de az amerikai fö
Kivándorlás, elvándorlás„Magyarország a legjobb hely Európában, nem érdemes innen elmenni. Innen csak rosszabb helyre lehet menni” 
Három fejű kisliba?Bár a képen úgy tűnik, mintha egy kiskacsa lenne három fejjel ez azonban csak optikai csalódás.
Mobil menhely hajléktalanoknakSzerte a világban gondot okoz, hogy sok hontalan ember ragaszkodik saját környezetéhez és nem kí
Na ki a király?Mága Zoltán, Pataki Attila, Győzike és most következik a meglepetés: Kis Grófo.
Megugrott a kivándorlás népszerűségeLegalábbis a Google trends szolgáltatása azt mutatja, hogy az április 3.-át követő választási er
Farsang LibanonbanLibanonban idén március 6.-án tartották meg a Zambo karnevált, ilyenkor a helyiek farsangi jelme