Az ókor egyik legfontosabb kultúrájának bemutatkozása a Szépművészeti Múzeumban az idei év kihagyhatatlan kulturális eseménye. És kihagyhatatlan azért is, mert egy olyan civilizáció alkotásait hozza testközelbe, amelynek helyszíneire ellátogatni az átlagember számára szinte lehetetlen. A Szépművészetitől már megszokott, a nagy nyugati múzeumokhoz méltó színvonalú tárlat ez, ahol monumentális, közönségvonzó, ikonikus műalkotások is megjelennek a babilóni Istár-kapuról és az asszír palotákból.

Az ember azon töpreng, hogy lehet ez. Hogy lehet, hogy szinte sosem volt még Magyarországon az ókori Mezopotámia művészetét bemutató, reprezentatív tárlat. Hiszen Mezopotámia nem valami elfelejtett, marginális régi civilizáció, amely csak pár szakembert érdekel, hanem az ókor nagy, meghatározó kultúráinak egyike. És Mezopotámia nélkül a saját kultúránk sem képzelhető el. Ott van a Biblia révén a közös DNS-ünkben: Ábrahám és az özönvíz, Bábel tornya és az írás a falon – még a mondásainkban is ott rejtőzik.

De jobban belegondolva, hányan lehetünk, akik babilóni vagy asszír tárgyakat kizárólag fényképen vagy valamelyik nagy külföldi múzeum néhány termén átrohanva láttunk. Mezopotámia emlékezetét meghatározza, hogy maga a helyszín gyakorlatilag elérhetetlen. Egyiptommal ellentétben Irak a 80-as évek vége óta az átlagember számára a világ egyik leginkább megközelíthetetlen országa. Aki kalandvágyó, persze megkockáztathatja az odautazást, de azért erre kevesen vállalkoznak. Nagy különbség van vonzerő tekintetében is: a monumentális egyiptomi kőépítményekkel ellentétben egy jórészt agyagtéglából épült civilizáció sokkal szerényebb romokat hagy maga után.