Azért nincs jövőképünk, mert mi voltunk a jövő. A tizenkilencedik század jövője – írja lapunknak küldött, 2023 elé írt esszéjében Lányi András. A filozófus szerint márpedig a jövőképtől függ, „hogy kiállunk egymásért vagy beállunk a sorba, ember- és lénytársaink iránt kíméletesen élünk vagy visszaélünk a mások felett szerzett hatalommal, engedelmeskedünk vagy megtagadjuk az engedelmességet, a lelkiismeretünkre hallgatunk vagy magasabb szempontokra (nincsenek magasabb szempontok)”. Ettől pedig az, hogy az Orbán-korszaknak van-e vége… vagy nekünk. A Válasz Online az év utolsó munkahetén vissza- és a jövőbe tekintő, elemző írásokat közöl – Lányi András cikkével kezdve a sort.

Biztosan másnak is feltűnt, de azért, gondoltam, jobb, ha szólok: az Orbán-korszaknak vége. Ezt nem úgy értem, hogy a névadónak ne lehetne a legközelebbi választásokon négyharmados többsége. Miért ne lehetne, ameddig ő állapítja meg a játékszabályokat, nevezi ki a pályabírót és rendelkezik a közvetítés majdnem kizárólagos jogával? Ja, és ameddig ő az egyedüli versenyző a pályán. De akkor ez már nem ugyanaz a játék. Csak a politika nevű antik eredetű küzdősport és szerencsejáték szabályai szerint van neki vége, ez a lelátókról nézvést már most világos. Te nem a lelátón foglalsz helyet, nyájas olvasó, te és én a pálya tartozékai vagyunk. Jó, akkor helyesbítek: végünk van, lehet, hogy ezt akartam mondani. (Persze, a futókörön kívül is van élet: lehet a zöld gyepen futkorászni, ugrani ott, ahol nincs mérce, amit leverhetnénk, és a tribünön is el lehet vetni alaposan a sulykot.)

Az utolsó fél esztendőben az orbánizmus három szilárdnak hitt pillére dőlt be egymás után – a negyedik egyelőre minden próbát kiáll, de arról majd később.

1. Idáig Orbán Viktor bátran építhetett az Európai Unió cselekvésképtelenségére. Okkal feltételezte, hogy ameddig a hazai gazdasági környezetet (és környezetgazdálkodást) a multinacionális cégek érdekeihez igazítja, addig az uniós fejlesztési forrásokat zavartalanul fordíthatja hívei, a keresztény-nemzeti kleptokrácia gazdasági birodalmának kiépítésére. Még akkor is, ha közben heroikus szájháborút folytat „Brüsszel” és a brüsszelieket a háttérből irányító tudjukkik ellen. Még akkor is, ha közben a nyugati szövetségi rendszerek tagjaként mindenben vetélytársaik, Kína és Oroszország érdekeit képviseli és politikáját utánozza.