„Minden tiszteletem mellett is, ha arra várnánk, hogy Brüsszel kisegítsen bennünket a bajból, akkor nyakig állnánk a vízben” – jelentette ki Orbán Viktor. A helyzet azonban az, hogy Brüsszel kisegített minket, és nem is most, hanem már évekkel ezelőtt. Nagy arányban éppen az unió anyagi támogatásának köszönhető, hogy nemhogy nyakig, de még bokáig sem álltunk a vízben. Az árvízi védekezés megmutatta, hogyan hallgatja el az Orbán-kormány az uniós tagság előnyeit, és vindikálja magának az árvízi védekezés érdemét, holott azon az unióval, a hivatásos és önkéntes segítők ezreivel is osztoznia kell. Orbán Viktor elfelejtett brüsszeli projektje, vagyis 18 ok, amiért a magyar miniszterelnök köszönetet mondhatna „valami Ursula nevű hölgynek”.

2013-ban úgy érkezett rekordmagas árhullám a Szigetközbe, hogy a Duna Győr előtti szakaszán éppen nem volt gát. A régit elbontották, hogy uniós támogatásból megmagasítsák, az új meg még nem készült el. A környékbeliek a gátra zarándokoltak, mert ilyet szigetközi ember még nem látott. A félig elbontott védművet úgy magasították meg, hogy a földsánc alsó részét feltolták a felsőig. Így az alja elvékonyodott, a teteje meg inkább hasonlított egy homokvárra, mint egy komoly gátra. 

Két-három nappal voltak a tetőzés előtt, a szakemberek sosem látott víztömeget vártak. A helyzet olyan súlyos volt, hogy Győrújfalut kitelepítették, és a Szigetköz több településének központjában járó motorral álltak a buszok, hogy azonnal evakuálják a falvak lakóit, ha valahol repedne-szakadna a gát. A réseken kitörő víztömeg mindent vihetett volna: embert, házat, állatot. 

Heroikus küzdelem folyt, az ország más területéről átvezényelt dömperek először utak sorát építették, amin a nehéz gépek eljuthattak gáthoz, hogy felhordják a homokot, amit sok száz szorgos kéz rakott zsákokba, majd több ezer helyi lakos és katona a földsánc tetején állva adogatott kézről kézre, amíg eljutottak a kijelölt helyükre. Ha egy falu határával végeztek, az ottaniak nem haza tértek aludni, hanem átmentek a szomszéd község folyópartjára, hogy ott legénykedjenek a gáton, mert ha az egy helyen szakad, akkor mindenhol szakad. Az egész környéket elönti a víz. 

Még honvédségi helikoptert is be kellett vetni az átázott töltések védelmére. Sok ezer ember közös sikere volt, hogy sikerült megvédeni a Szigetközt, és később a többi dunai települést is.

A kormánynak akkor jó oka volt, hogy nem beszélt az uniós gátépítős projektről. Jobb volt hallgatni róla.