Gyerekek ezrei élnek alkoholbeteg szülőkkel, a diszfunkcionális családok pedig szabályosan újratermelik a traumákat. Ebből kilépni csak rendszerszintű változással lehet – mondja a Válasz Online-nak Hoffmann Kata. Az addiktológust a Máltai Szeretetszolgálattal közös könyve, a mások mellett Kovács András Péter és Karafiáth Orsolya történetei miatt ismertté vált Láthatatlan árvák sikere nyomán kerestük meg. A szakember szerint jó hír, hogy a legrosszabb családban levő gyerekből is lehet egészséges felnőtt, feltéve, ha van a környezetében megbízható, érzelmileg elérhető segítő. Akár a legutolsó faluban is.

„Megkóstoltam a sört is, talán háromévesen ittam le róla először a habot, aminek az állaga izgalmas volt, de a szagától és az ízétől egy életre megundorodtam. Milyen szülő az ilyen, aki sörhabot itat egy háromévessel? – kérdezné most a józan polgári olvasó, de hát milyen lenne, alkoholista.” Ez a részlet Kovács András Péter humorista novellájából származik, amely a Láthatatlan árvák – Szépirodalom és szakirodalom elfeledett gyermekekről című tavalyi kötetben jelent meg. „KAP” december végén több interjúban is kendőzetlen őszinteséggel beszélt arról, hogyan próbált gyerekként alkoholfüggő édesapja közelébe férkőzni. Az Erzsike presszó padján magányosan üldögélve elharapta az üvegpoharat, később a nagydumás felnőtteket próbálta lenyűgözni rögtönzött kocsmai szereplésekkel. „[Apám] ha velünk volt, akkor is távol volt. Én viszont nem akartam távol lenni az apámtól. Én azt akartam, amit minden kisfiú: szeretni az apámat, büszkének lenni és büszkévé tenni, közel lenni az apámhoz, az apámmá válni.”

Hasonló tónusban vall gyerekkori élményeiről a könyv többi „láthatatlan árvája”, Kovács András Péter mellett például Elekes Dóra és Karafiáth Orsolya írók, Fábián Gábor színész. Az ilyen személyes történetek napvilágra kerülése mögött rengeteg munka van. A Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálata évek óta dolgozik az Apa Anya Pia (AAP) programon, melynek célja a szenvedélybetegségek feltárása és gyógyítása. A könyvnek csupán egyik fele vallomás, a másik lábjegyzetelt szakpszichológiai értelmezés, melynek szerzője Hoffmann Kata.

×××

– „Ha a legalapvetőbb dolgokról sem beszélünk, semmiről sem beszélünk” – hangzott el a Láthatatlan árvák tavalyi bemutatóján. Mi az, amit ismert emberek személyes történeteivel témává akarnak tenni Magyarországon?