„Amikor Budapest azt mondja, Brüsszel ne szóljon bele az ügyeibe, ezzel azt is hirdeti, hogy Brüsszel Bukarest dolgaiba se szóljon bele” – mondja Markó Béla költő a kormányzati szuverenitásharcról. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 1993 és 2011 közötti elnöke a román kormány miniszterelnök-helyetteseként az európai integrációért felelt 2004 és 2007 között, ezért is figyeli fájó szívvel, hogy mára az erdélyi magyarok a romániai társadalom leginkább euroszkeptikus csoportjai közé tartoznak. Önkritikusan jegyzi meg ugyanakkor, hogy túl sok volt az illúzió mind az 1989-es fordulattal, mind az uniós csatlakozással kapcsolatban, s az emberek mindkettőben csalódtak. Elmeséli, hogy Orbán Viktorral részben a 2002-es parlamenti választás után romlott meg a viszonya, de máig nagyon fontosnak tartja a magyar állam által finanszírozott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem elindítását az 1998 és 2002 közötti ciklusban. Nemzetpolitikai tanévnyitó.

– „Szóval nekünk újra meg újra / különbséget kell tennünk / a kettőnk közös hazájából / időközben kiszakadt rész és rész között, / hogy végre láthassuk az egészet” – szólítja meg Erdélyi nyár című versében Petőfi Sándort. Mit lát most az „egészből”, a magyar–magyar viszonyból az expolitikus költő?

– Remélem, hogy a leglényegesebb kérdésekről, hazáról, nemzetről, demokráciáról el nem kötelezett értelmiségiként ugyanúgy gondolkodom, mint egykor politikusként. Nyilván más helyzet, amikor az ember minden pillanatban egy közösség képviseletében szólal meg. Ezért próbálok ma is empátiával viszonyulni politikus utódaimhoz és ahhoz, amit problematikusnak látok – legyen szó a magyar vagy a román társadalomról. A politika kompromisszumkésszé tett, de remélem, nem megalkuvóvá. Az nem titok, hogy kritikusan szemlélem a magyar–magyar viszonyt, mert sok zavart látok Magyarország és a határon túli magyar közösségek viszonyában.

– Ugyan miért, ha soha nem áramlott még ilyen sok magyar állami támogatás Erdélybe?