A kommunista diktatúra jogállami bírósági díszletek között működött, a 30-as évek nagy moszkvai pereihez hasonló koncepciós eljárásokhoz azonban bizalmi jogászokra volt szükségük. Le kellett fejezniük ehhez a létező jogászi kart, elbocsátani, elítélni, internálni a régieket, és létrehozni egy saját ügyészi, bírói rendszert, megtalálni és kiképezni az ötvenes évek vérbíráit. Zinner Tibor könyvében azt a folyamatot mutatja meg, honnan érkeznek az ügyészségre, majd a bírói pulpitusra az új emberek. Rákoskeresztúrról, ahol négy osztály is elég volt ahhoz, hogy tíz hónap alatt bíró vagy ügyész lehessen valakiből. És Rákoskeresztúrra? Például a salgótarjáni bányákból. A magyar jogrendszer szovjetizálásának története.

1944 őszén gyilkosság történt egy alföldi tanyán. Egy ismeretlen szovjet katona erőszakos módon lépett fel a tulajdonossal szemben, a parasztember pedig egy vasvillával leszúrta a fegyverest. Id. Kovács Balázs azután Csabai István segítségével elrejtette a holttestet, a katona géppisztolyát pedig a fia elásta. Nem lett rögtön ügy belőle, csak hat év múltán, 1950-ben, amikor feljelentették őket szándékos emberölés és fegyverrejtegetés bűntette miatt. 

A bonyodalom azzal kezdődött, hogy dr. Holosnyai Ambrus kecskeméti ügyész szerint nem gyilkosság történt, Kovács nem ölni akart, hanem védekezni, a szovjet katona támadását hárította el azzal, hogy leszúrta. A bíróság is így látta, dr. Rákossy Árpád tanácselnök és dr. Bakkay Tibor előadó bíró szerint is jogos védelem állhatott fenn. Ha egy fegyveres a saját birtokán erőszakkal lép fel a tulajdonos ellen, akkor annak joga van megvédeni a saját életét és testi épségét. Mindkét vádlottat felmentették tehát a bűncselekmény alól. A bírák úgy cselekedtek, mintha Magyarország nem a szovjetek által megszállt ország lett volna. 

De az volt. Az ügy pedig a magyar jogtörténet egyik leghíresebb esetévé vált.

A teremben jelen volt ugyanis egy másik ügyész, Varga Julianna – és itt nyer értelmet, hogy cikkünkben a jogászdoktori dr.-t is feltüntettük. Varga Juliannának doktori címe ugyanis nem volt, négy polgárit végzett (vagyis összesen nyolc osztályt) és még tíz hónapot a frissen felállított rákoskeresztúri büntetőbírói és államügyészi akadémián. Persze ez csak nevében volt akadémia, vagyis felsőfokú képzés, valójában egy tízhónapos tanfolyamot szerveztek, kommunista bírói és ügyészi gyorstalpalót. Férje, Csordás János is ott kapott „diplomát”. Államügyész lett belőle is. A gyorstalpalósok pontosan ugyanolyan kinevező okmány alapján járhattak el, mint azok, akik érettségi után elvégezték a jogi egyetemet, és ügyészként vagy bíróként képezték tovább magukat.