A járvány utáni harmadik nyáron sem csillapodik a „bosszúturizmus”, itthon már elérte, idén globálisan is eléri a 2019-es szintet az utazások száma. A lakhatási költségek viszont annál is magasabbak, mint akkor voltak, így a frekventált városok egyre inkább a rövid távú lakáskiadásban találják meg a bűnbakot. New Yorktól Barcelonáig Airbnb-tiltásoktól hangos a világ, a következő csatát pedig Budapest szívében vívják, miután Terézváros vezetése „ügydöntő szavazást” írt ki a magánszállás-kiadás megszüntetéséről. Lejjebb vinné-e a pesti lakbéreket a tiltás? Fair dolog-e korlátozni a magántulajdon hasznosítását? Lenne-e középutas megoldás? Háttér.

Turizmus-ellenes tiltakozásokról hangos Európa. Persze még nem annyira, mint Dubrovnik a macskaköveken végighúzott gurulós bőröndöktől vagy Magaluf az utcán ordibáló brit legénybúcsús csapatoktól, de több országban is utcára vonultak a lakók. A demonstrációk epicentruma a GDP-je 13%-át turizmusból megtermelő, évi 85 millió látogatót fogadó Spanyolország, ahol április óta a Kanári- és a Baleár-szigeteken, valamint Barcelonában és Málagában is voltak tüntetések. A legnagyobb visszhangot azok a tiltakozók váltották ki, akik júliusban vízipisztollyal „támadták meg” egy étterem vendégeit a katalán fővárosban.

Görögországban az athéniak nemcsak graffitikkal fejezték ki nemtetszésüket, hanem szimbolikusan el is temették a Metaxurgio negyedet, amelyet szerintük megölt az Airbnb miatti dzsentrifikáció. Velencében áprilisban az újonnan bevezetett városi belépőjegy miatt vonultak az utcára az emberek, ami szerintük nemcsak nem oldja meg az alapproblémát, de még sértő is, mivel azt az érzetet kelti, hogy egész Velence egy vidámpark. Most épp a Skót-felföldön készülnek tiltakozni a helyiek a turisták ellen.