Miközben sok szó esik arról, hogy a pedagógus-szakszervezetek ismét sztrájkot szerveznek és aláírást gyűjtenek a tömeges tiltakozást kiváltó státusztörvény ellen, kevesen tudják, konkrétan mi mindennel veri ki a biztosítékot a jogszabálytervezet. Amellett, hogy a közalkalmazotti státuszukból kipenderített érintetteket szinte minden szerzett joguktól megfosztaná, ha ebben a formájában fogadják el, az mérföldkő lehet a szólásszabadságot érintő rendszerváltás utáni jogalkotásban is. A törvény hatályba lépésétől ugyanis beláthatatlan következményekkel járhat, ha a tanárok bírálni merik a közoktatást – akár munkaidőn kívül. Ez azonban csak egy seb a sok közül, amelyet a tanártársadalomnak okozhat a „bosszútörvényként” is emlegetett tervezet. Kisokos pontról pontra.

A közoktatás bírálatát ma nehéz megállni. A kormány ugyanis ahelyett, hogy a tavaly július 29-én benyújott úgynevezett Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Pluszban (EFOP PUSZ) tett vállalásainak megfelelően „a tanári hivatás vonzerejének növelésén” munkálkodott volna, összeállított egy olyan törvénytervezetet, amely majd minden pontjában ront a pedagógusok helyzetén. Nézzük meg, hogy miközben az ellenzéket okolja az uniós pénzek elakadásáért, milyen intézkedésekkel kívánja visszaszerezni a kormány az Európai Bizottság bizalmát, hogy megkapja az oktatás béremelésének fedezetét!

Az EFOP PLUSZ pályázat anyagából világosan kiderül, hogy bár a belpolitikai kommunikációban folyamatosan értetlenséget színlel, a kormány már tavaly nyárra pontosan diagnosztizálta a hazai oktatási rendszer összes sebét. A pályázatban, amellyel az uniós csapok megnyitásának sürgető szükségességét igyekszik igazolni, kerek perec megfogalmazza, hogy: