A tavasszal elkészült belső helyreállítás sokkal jobban sikerült az építészeti rekonstrukciónál Nagyvázsonyban: a toronyban újjászületett az egykori várúrnői lakosztály, és elkészült a kivételes művészettörténeti értékű Kinizsi-síremlék helyreállítása is. A kiállítás megmutatja az ellentmondásos figurákat, akik Vázsonyt izgalmassá teszik: a kíméletlen törtető, de valódi hős Kinizsit és a férjgyilkossá lett várúrnőt, Magyar Benignát. A várak rekonstrukciójának pont ez lenne az értelme: hogy ne panoptikumok, hanem valódi múzeumok szülessenek.

Tavaly nyáron elrettentő példaként mutattuk meg a nagyvázsonyi Kinizsi-vár rekonstrukcióját, ahol a nagyarányú, kortárs kiépítés 21. századi esztétikája helyenként szinte teljesen elnyomja a 15. századi maradványokat, és a rom történelmi levegőjét alig-alig érzékelni. Akkor az épület belső tereibe még nem lehetett bemenni, a kiállítások csak most tavaszra készültek el. És amennyire nem sikerült az építészeti hozzátoldás, annyira érdekesek az új belső látnivalók: a lakótorony késő gótikus női lakosztályának megidézése, a Kinizsi Pálról szóló kiállítás és az új kőtár a kivételes művészettörténeti értékű nagyvázsonyi síremlékek rekonstrukciójával. Nagyvázsony a 20. század második felében a Balaton-környék legnépszerűbb esőnapi kirándulóhelye volt, és a megújult vármúzeumnak köszönhetően ismét azzá válhat. Annyira jól sikerült, hogy szinte feledteti az építészeti helyreállítás súlyos hibáit.

Nagyvázsony különleges értékét az adja, hogy lakótornya az egyetlen késő középkori világi épület Magyarországon, amely gyakorlatilag teljes épségben fennmaradt.