A Tolsztoj-hadművelet
Hogy miről szól a választás június 9-én? Nem, nem szól háborúról és békéről, ahogy a megafonosok elzavarásáról sem. Arról szól ez a választás, hogy a „Tolsztoj-hadművelet” és ami mögötte van, jó taktika-e, vagy éppen végzetes, Orbán Viktor által eddig soha el nem követett hiba. Ha előbbi, úgy régi tételünk igazolódik megint. Ha azonban utóbbi, akkor a jövő tényleg elkezdődött. Vélemény.
„A jövő elkezdődött” – a 2002-es kampány fideszes szlogenje abból a fajtából való, amely mindig, minden körülmények között igaz. Azaz: nem sokat jelent. (Akkor például az elkezdődő jövő a Fidesz szándékaival ellentétesen gyorsan a szocialisták hatalomátvételét jelentette.) Most azonban, 22 évvel később a mondatnak mintha mégiscsak lenne értelme. Június 9-én kiderül ugyanis, hogy a 2010 óta folyamatos jelen folytatódik-e a belátható idők végezetéig, vagy az elmúlt hónapokban történt példátlan közéleti mozgás tényleg valami új kezdetét jelzi-e.
Ezért fontos tehát a másfél hét múlva esedékes voksolás. Bár az erdemény, bármi legyen is majd, az óriásplakátok harsány üzeneteivel ellentétben nem fog véget vetni a szomszédunkat dúló háborúnak, s a platóskocsiról elmondott beszédekkel ellentétben a kormányt és propagandistáit sem fogja hosszú szabadságra küldeni, mégis: sokkal fontosabb választás ez, mint az eddigi európai parlamenti választások voltak.
A Fidesz kampánystratégiáját azonban láthatólag egy szokásos, „unalmas” EP-választásra írták. Teljesen érthető módon egyébként. Mert mi is volt a helyzet fél évvel ezelőtt? Nos, a biztos pártválasztók között messze a legnagyobb volt, 43 százalékon állt a Fidesz, s ugyan akkor már hónapok óta nőtt a róla lemorzsolódók száma, az ellenzéki pártok ebből semmit sem tudtak profitálni: a választásra jogosultak harmada volt a bizonytalanok táborában a Republikon Intézet akkori kutatása szerint. Márpedig ha a választók egyharmadának nincs pártja, ők pedig valószínűleg otthon fognak maradni, az EP-választás a biztos szavazók mobilizálásán múlik majd – ez volt a logikus elemzői konszenzus akkortájt. Az EP-választásokon amúgy is jóval alacsonyabb a részvétel (2004 óta eddig 29 és 43 százalék között volt, míg az országgyűlési választásokon azóta is mindig 60 felett, inkább a 70-hez közel) a tétel tehát duplán is igaznak látszott: a Fidesznek elég megszólítania, feltüzelnie és felkeresnie saját elkötelezett szavazóit, s fényes győzelmet arat.