Elhárulni látszik annak a veszélye, hogy akik a törvény hatályba lépése után állnak fel rendkívüli lemondással, csak egyhavi bért kapnak végkielégítésként, viszont továbbra sincsenek megnyugtató változások a munkaterhek növekedését, a munkaerő szabad átcsoportosítását és a szólásszabadság korlátozását illetően. Mit értek el a szakmai szervezetek a tanárokat sújtó státusztörvény tervezetének márciusi bemutatása óta? Bár hivatalos kommunikáció az ügyben nincs, összeszedtük. Az eredmény számszerűen sok, tartalmilag kevés. Háttér.

Közeledik a tanév vége és a státusztörvény hatálybalépésének tervezett időpontja, június elseje. A márciusban nyilvánosságra hozott tervezet láttán számos szakmai és érdekképviseleti szervezet tiltakozott, éppen nálunk szót emeltek ellene volt miniszterek, államtitkárok és tudósok is, több tüntetésen tiltakoztak ellene szülők, tanárok, diákok. A kormány mégis rendületlenül úgy tesz, mintha a törvény elengedhetetlenül szükséges lenne az EU-s pénzek lehívásához. A valóság ezzel szemben: nemhogy nem feltétele, de (mivel szerzett jogaiktól fosztaná meg a pedagógusokat, az autonómiájuk csökkentésével járna és nem tenné vonzóbbá a pedagógus pályát) szembe is megy az EU által támasztott követelményekkel – amint azt korábban részletesen megírtuk. 

Ferdít a kormány akkor is, amikor elvárhatónak véli, hogy az EU pénzt adjon a pedagógusok béremelésére, amely megállíthatná elszéledésüket a pályáról és talán megálljt parancsolhatna a tanárképzésre jelentkezők fogyásának is. Az EU nem szokott bérekre fordítható támogatást adni, csak a koronavírus időszakában változtatott ezen a gyakorlatán. „Normális esetben az Európai Uniótól ilyen célra támogatásokat egyetlen ország sem kap. Amiért az Európai Unió kivételt tett Magyarországgal, az a közoktatás és azon belül az e területen dolgozók nemzetközi statisztikákban is kiugróan rossz helyzete” – hívja fel a figyelmet a PDSZ Országos Választmánya és a PSZ Országos Vezetősége május 6-án kiadott közleményében.