Az első világháború nem ért véget az 1918. november 11-én egy franciaországi vasúti kocsiban aláírt fegyverszünettel. Az erőszak még évekig tombolt Európa jelentős részén és a régi rend szétesését alkalmi államalakulatok születése kísérte. Különösen így volt ez a Magyar Királyságban, ahol Fiumétől a Kunságon és a Bánságon át a Székelyföldig terveztek és hoztak létre helyi elitek úgynevezett kérészállamokat. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Közép-Európa Intézete és a Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport gondozásában nemrég úttörő könyv jelent meg a témában. A kötet szerkesztőivel, Szeghy-Gayer Veronika és Zahorán Csaba történészekkel, illetve az NKE Közép-Európa Intézetét vezető Hatos Pállal történelmi oknyomozásra indulunk: Fiuméban államilag engedélyezik a szabad szerelmet és a kokainfogyasztást, majdnem kikiáltják az önálló Székelyföldet, a lendvai Elefánt Szállóban pedig egy csempészkedő kántortanítónak köszönhetően megszületik a világtörténelem első vend állama.

– Először a tétnélküli történelmi érdekességeknek kijáró figyelemmel olvastuk át a kérészállamokról szóló kötetet. Aztán eszünkbe jutott, hogy donyecki és luhanszki „népköztársaságok” vagy Transznisztria révén a jelenség most is létezik, azaz munkájuk segít megérteni mai valóságunkat is. De mi köti össze a Kun Köztársaságot és a Lajtabánságot a 133 napig létező magyar tanácsköztársasággal, illetve az 1920 és 1924 között fennállt Fiumei Szabadállammal? 

Hatos Pál: A kérészállamok – a kifejezés Ablonczy Balázs leleménye – meghatározásánál először is az időbeli tényezőt kell figyelembe venni. Minket az az időszak érdekelt, amikor 1918 őszén, a háború utáni háborúk zavaros átmeneti évében az Osztrák–Magyar Monarchia romjain támadt káoszban megszülettek az utódállamok. Az általában igen rövid ideig létező vagy igazából meg sem született kérészállamok másik fontos jellemzője, hogy kísérletet tesznek valamifajta állami attribútumok birtoklására, kinyilvánítására. Végül a harmadik jellemző az önrendelkezés; Wilson amerikai elnök nyomán a kérészállamokat kiötlők maguk szerettek volna rendelkezni szűkebb pátriájuk sorsáról. 

– Tehát a ma már kicsit viccesen hangzó köztársaságok és bánságok az államnélküli korszak államai?

Szeghy-Gayer Veronika: Pontosan. A helyi elitek szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A nemzetállami keretekből kicsúszva szerettek volna identitásukat megfogalmazva valamifajta állampótlékot létrehozni.