A szabadság nem egyetemes érték, hanem nyugati hagyomány – konzervatív fordulat kell!
Hogy a Nyugat képtelen megvédeni magát az őt érő támadásokkal szemben, az nem a véletlen műve: a helyzet éppen a Nyugat DNS-ében gyökerezik – véli Béndek Ábris. Vendégszerzőnk négy nagy korszak (kereszténység, reformáció, felvilágosodás, posztmodern) gondolkodásának logikus következményeként láttatja mai „elme- és nyelvzavarunkat”, amely oda vezet, hogy a Nyugat szócsövei terroristákat éltetnek. Olyanokat, akik őket gondolkodás nélkül mészárolnák le. Az írás afféle elemző, publicisztikai meghosszabbítása a Válasz Online e témával foglalkozó, két hete megjelent cikkének, és további gondokodásra is sarkall.
Régi-új kísértet járja be Európát. Miközben a hétvégén háromszázezeren vonultak Londonban a szabad Palesztina védelmében és szerte Európában tömegével nő an antiszemita erőszakcselekmények száma, meleg- és transzdelegátusok vonulnak fel Gázáért, a Hamászt és cselekedeteit olykor a saját népét felszabadítani igyekvő szükséges rosszként legitimáljuk, Greta Thunberg pedig nyolcvanötezer amszterdami tüntető előtt közölte, hogy az elnyomott palesztinok a békéért és az igazságosságért küzdenek. Úgy tűnik, civilizációnk szócsövei a legnyilvánvalóbb, legelemibb összefüggéseket nem tudják, nem merik megformálni szabadság és a Nyugat, az iszlám és a terror között. Valahogy képtelennek látszunk arra, hogy a konfliktus tükrében meglássuk a nyugati civilizációt magát; nem tudjuk elbeszélni magunkat és magunkon keresztül az új háborút. Elme- és nyelvzavarunk mélyén a Nyugat drámai képtelensége rejlik arra vonatkozólag, hogy önmaga védelmében erőteljesen lépjen fel.