„Sok gyerek nem tudja, fiú-e vagy lány, amiben van szerepe a divatnak is” – 30 éves a magyar gyerekpszichiátria fellegvára
Az utóbbi időben sokat beszélünk a hazai oktatás körüli gondokról, elhibázott alaptantervről, túlterhelt diákokról és a generációról, amely a kialakult krízishelyzetben félő, hogy tanárok híján nem kapja meg az őt megillető tudást a magyar iskolákban. Arról azonban, hogy mindemellett mi mindennel küzd még ez a korosztály, kevés szó esik. A hazai gyermekpszichiátria fellegvára, a Vadaskert épp idén ünnepli harmincadik születésnapját. Története már önmagában is izgalmas korkép a rendszerváltás utáni Magyarországról.
Van a magyar orvosi ellátás térképén egy különleges zárvány. Kifejezetten hazai képződmény, amelynek már a létrejötte is olyan karakteresen kelet-közép-európai, hogy máshol meg sem születhetett volna ebben a formában. Egy ember rögeszméjéből jött létre, de már a kapunyitáskor is égető hiányra válaszolt – mára pedig nélkülözhetetlenné vált a hazai egészségügyben.
Az elmúlt harminc évben a 24 ággyal és 30-40 munkatárssal induló Vadaskertben több mint hatvanezer gyerek és családja kapott segítséget, munkatársainak száma mára 80 körülire duzzadt. Az itt dolgozó stáb, amellett, hogy számos gyermekpszichiátriai zavar és problémakör biológiai és pszichoterápiás kezelésével próbálkozott, részt vett kutatásokban és speciális terápiás programok kidolgozásában, de a szakemberképzésből is kivette a részét.
Ennek a munkának tükrében ma már szinte elképzelhetetlen, hogy az intézményt a nyolcvanas években még az Újpesti Kórház szűkké és kényelmetlenné váló gyermekosztályán dolgozó Gádoros Júlia elhivatottsága hozta létre a család, a beteg gyerekek szülei, a barátok és mindazok segítségével, akik – sokszor szó szerint – szembe jöttek vele abban az időben.
– 1986-87 körül fogalmaztam meg először, hogy mi volna a korszerű, az igényeknek megfelelő struktúra, amelyben elképzelhető a hatékony gyermekpszichiátriai munka, és amerre jártam, mindenhol erről beszéltem akkoriban – kezdi a történetet Júlia.
A Lipótmezei útra, az egykori OPNI területére építész édesapja és statikus nővére tervezte meg a házat, amely a különböző viselkedészavarokkal, pszichés betegségekkel küzdő gyerekek és családjaik mentsvára lett. Az, hogy éppen ott épülhetne fel az ország első és egyetlen önálló gyermekpszichiátriája, egy baráti összejövetelen körvonalazódott, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet igazgatója, Veér András ötlete nyomán.
Gádoros Júlia ígéretet kapott a fővárostól és a minisztériumtól is, hogy hozzájárulnak az új épület felhúzásához, amelybe így kiköltözhetett volna az Újpesti Kórház második-harmadik emeletéről a gyermekpszichiátriai ellátás. Ám az ígéret, ahogy az lenni szokott, nemigen akart valódi támogatássá válni.