Sena, a sámán – a ghánai–magyar énekesnő útja a nemzeti rockopera színpadáig
A miniszterelnök kevert fajúzásán azért ő is pufogott, de amúgy megpróbálja nem beengedni a beszólogatásokat Sena Dagadu, akit a sámánasszony szerepében láthat és hallhat a Papp László Sportaréna közönsége az István, a király jubileumi előadásán, most szombaton. A Ghánában született és felnőtt énekesnő, az Irie Maffia frontasszonya ráadásul családilag is kötődik a szerephez, gönci magyar anyai és ghánai apai ágon egyaránt. A Válasz Online nem csak vele beszélgethetett az augusztus 20. előestéjére időzített, „a nemzet szülinapi bulijának” szánt előadás próbáján: szóra bírhattuk a rendező Novák Pétert és a dramaturg Bányai Gábort is. 40 éves a nemzet rockoperája.
„Gyarló az ember, ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél.” Most mondja valaki, hogy nem örökérvényű mű Szörényi Levente és Bródy János most negyven éves alkotása, az István, a király! Éppen ezek a sorok hangzanak el, amikor a Papp László Sportaréna küzdőterére érünk. Azért jöttünk, hogy meginterjúvoljuk Sena Dagadut, aki a sámánasszony szerepét játssza Novák Péter mostani rendezésében. Csakhogy épp összpróba van, várnunk kell. Nem bánjuk. Bár jelmezek még nincsenek, már most látszik, hogy grandiózus produkció készül: az egész küzdőtér színpad, Novák rengeteg táncost mozgat. A zene most még felvételről megy (az előadáson a rockzenekar élő lesz, csak a kórus és a klasszikuszene-sávok mennek majd felvételről), ám a szereplők most is élőben énekelnek. Koltai-Nagy Balázs megjelenésben és hangban is remek István, Baricz Gergő úgy énekli Koppányt, hogy az méltó Vikidál Gyula 40 évvel ezelőtti teljesítményéhez, Herczku Ágnessel pedig Réka szerepében végre megint remek népdalénekesnő van (a 2015-ös Radics Gigi-tévedés után ez igazi felüdülés). Schell Judit a próbán látottak alapján könnyen lehet, hogy minden idők legjobb Saroltja lesz, de interjúalanyunk is nagyon erős sámánasszonyként – szerencsére hosszú a darab, így meg tud lógni a próbáról fél órára, hogy az öltözőben beszélgethessünk vele.
×××
– 1983-ban nem csupán az István, a király született meg…
– …hanem én is! Csak én nem a Királydombon, hanem Ghánában.
– A darab sámánasszonya más értelemben mégsem akkor született: az eredeti változatban csak Torda volt, a táltos.
– Igen, de most, ahogy itt próbálunk és látom a darab készítését, nagyon örülök, hogy a szerep kettéválasztása megtörtént.
– De így csak egy dal jut önnek. Igaz, az egyik legjobb: Áldozatunk fogadjátok…
– Ekkora produkcióban sosem vettem még részt, nagyon tetszik, de bőven elég ez így nekem elsőre!
– Mindenképpen kell egy nő, vagy mi értelme a szétválasztásnak?