Sokáig tarthat még Orbán Viktor uralma, akár összesen 33 évig is, mint a Kádár-rendszer. Csakhogy 1982-ben sem gondolta senki, hogy utóbbi csupán hét évvel később össze fog omlani. Lányi András sem. Vendégszerzőnk tehát nem teljesen borúlátó: Deme Zoltán Lányi lapunkban megjelent írására válaszul izgalmas cikkben tekinti át Magyarország jelenlegi állapotát és az abból kivezető lehetséges utakat. Az év egyik legjobb mélyfúrása eddig.

Néhány éve Szénási Sándor és Selmeci János „Szabadság, elvtársak!” címmel interjúsorozatot készített a Klubrádión, amelynek keretében több mint 70 (!), a 89-es rendszerváltást átélt jeles személyiséggel beszélgettek, akik mind a maguk szemszögéből tettek tanúságot a 30-40 évvel ezelőtti időkről.

A műsorvezető szinte minden beszélgetőpartnerétől megkérdezte, hogy – az interjúalany emlékezete szerint – lehetett-e látni mondjuk három vagy öt évvel 1989 előtt, hogy rendszerváltás fog következni. Gyakorlatilag kivétel nélkül mindenki úgy felelt, hogy 1989 sűrű esztendejét megelőzően nem gondolta, hogy az akkor fennálló Kádár-rendszer nyikorgó építményét próbára tevő gazdasági, társadalmi és politikai fejlemények eredőjeként a rendszer végéhez és demokratikus rendszerváltáshoz érkezik majd Magyarország.

Pedig számos olyan dolog történt a rendszerváltást megelőző mintegy tíz év során, amelyeket utólagos éleslátással már a rendszerváltás előjeleiként, sőt előkészítő lépéseiként lehet értelmezni.

1981 októberében például elindult a szamizdat Beszélő, amelynek 1982 decemberi számában Lányi András – Lehrstück Mária álnéven – „A magyar ellenzék programja” címmel közölt írást, amelyben bár önkritikusan és realizmussal, ugyanakkor szilárd optimizmussal reflektál saját közege, a demokratikus ellenzék politikai tevékenységére, valamint az akkori általános politikai és társadalmi helyzetre.