„Ne köteleződjünk el a hatalom sajátos logikája mellett” – az egyik legfontosabb ferenci mondat, ami mellett elment a sajtó
„Egyházi vezetők és hétköznapi hívők egyaránt azt mondták: azt várják a pápa látogatásától, hogy erősítsen meg a hitünkben, és mutasson irányt. Hát, Ferenc pápa ezt most megtette, nem is akármilyen erővel” – írja a háromnapos budapesti pápalátogatásról lapunknak küldött értékelésében Szőnyi Szilárd. Egykori Heti Válasz-os kollégánk (és múlt heti podcastunk vendége) úgy látja, Ferenc sokakat megnyerhetett azok közül is, akik közömbösen vagy fenntartásokkal szemlélik a tevékenységét, ittléte ugyanis bővelkedett spontán, személyes gesztusokban. Közben pedig a magyar politika is igyekezett a szebbik arcát mutatni – Novák Katalinnak legalábbis „sokan örömmel tudták volna dupla zárójelbe tenni kormányzati előéletét”, ha nem a látogatás előestéjén részesítette volna kegyelemben a terrorizmusért elítélt Budaházy Györgyöt.
A cigányok szombaton ellopták a show-t a Rózsák terei Szent Erzsébet-templomban – és milyen jól tették! A társadalom perifériáján élőkkel való találkozó végén a szendrőládi cigányzenekar néhol hamisan ugyan, de annál nagyobb szívvel, lelkesedéssel énekelt Ferenc pápának, hogy aztán ráadásként fergeteges örömzenés áldásban részesítse az egyház fejét. Aki láthatóan szívesen és meghatódva időzött el a körükben, pedig már menni kellett volna tovább a következő programra, a görögkatolikus parókiára. „Én már sok mindent láttam és sok mindenről forgattam. Nem vagyok vallásos, de ez nagyon megérintett” – az ottlévők beszámolója szerint a jelenet láttán e szavakkal és párás szemekkel fordult oda egy hatvan év körüli operatőr a hajléktalanokat segítő Csak Egyet Szolgálat mellette álló munkatársához.
Amikor pedig azt hittük, innen már nincs hová fokozni, következett a találkozó a Papp László Sportarénában összegyűlt 11 ezer fiatallal, akik akkora ovációval fogadták a 86 éves egyházfőt, hogy majd’ szétrobbant az aréna. A pápa pedig sok, nála évtizedekkel ifjabb katolikust megszégyenítő szellemi frissességgel, felpezsdítő gondolatokkal ösztönözte a jelenlévőket az értelmes, Isten által számukra álmodott élet forrásainak megtalálására. A megejtő tanúságtételekkel tarkított programon világiak, papok, szerzetesek, püspökök a nagyközönség számára ritkán látható derűvel, lendülettel és hitelességgel mutatták fel az egyház szebbik, szerethető arcát.