Nagyhatalmi csatatér lett a világűr, de ez senkinek sem jó – küszöbön az űrháború?
A földrajz fogságában, A földrajz hatalma, A földrajz a végzetünk – az elmúlt évtized sikerkönyvei legalább olyan jól jelzik, hogyan nyert újra létjogosultságot a geopolitikai paradigma, mint az Ukrajna elleni orosz invázió. A földrajzi determinizmus új hullámának vezére, Tim Marshall brit sztárújságíró A földrajz jövője című könyvében Földünk határain túlra is kiterjeszti a geopolitika hatáskörét – illetve nem ő, hanem a nagyhatalmak, akik a békés kooperáció helyett újra űrversenybe kezdtek. Bár a geopolitikus szerzőket gyakran vádolják cinizmussal, Marshall mintha megijedt volna az űrvetélkedés veszélyeitől, és nemzetközi egyezményeket, szabályokra épülő világ(űr)rendet szorgalmaz. Recenzió.
„Aki Kelet-Európát uralja, uralja a Szívtájékot; aki a Szívtájékot uralja, uralja a Világ-szigetet is; aki uralja a Világ-szigetet, uralja a világot.” Sir Halford Mackinder brit geográfus, a geopolitikai és geostratégiai gondolkodás atyja vetette papírra ezeket a sorokat 1904-ben A földrajz mint a történelem kulcsa című cikkében.
„Aki ellenőrzése alatt tartja az alacsony Föld körüli pályát, az uralja a Föld-közeli világűrt. Aki uralja a Föld-közeli világűrt, az uralja a Terrát (vagyis a bolygó felszínét és légterét – a szerk.). Az emberiség sorsát az határozza meg, hogy ki uralja a Terrát.” Ezt a tételt pedig a világ egyik vezető asztropolitikai teoretikusa, Everett Dolman írta le, aki az összehasonlító katonai tanulmányok és stratégia professzora az Egyesült Államok Légierejénél, valamint az Asztropolitika: Klasszikus geopolitika az űrkorszakban című 2002-es könyv szerzője.
A szakterület egyik legfőbb alapelvét most Tim Marshall idézi fel új, magyarul a Park Könyvkiadó gondozásában megjelent, A földrajz jövője című új könyvében. A kötet, címével ellentétben, nem a földrajzról szól, legalábbis a klasszikus értelemben. Hanem a világűrről. A hidegháború – sőt, már a szovjet–amerikai űrverseny – vége óta eltelt évtizedekben született könyvek, cikkek jelentős része a világűr felfedezésére tett erőfeszítéseinket tudományos-műszaki, társadalompolitikai vagy gazdasági keretben taglalta.