„Ez hülyeség!” – fakad ki Zárug Péter Farkas, amikor arról kérdezzük: mégis mi értelme volt olyan kötetet szerkesztenie, amelyben volt MIÉP-esek mosdatják volt vezetőjüket. A Miskolci Egyetem adjunktusaként dolgozó politológus a most megjelent könyvben szerzőként is szerepel: Csurka István elhíresült dolgozatát elemezte immár több mint harminc év távolából. És: Csurkának szerinte nem volt mindenben igaza. De mennyire igaz egyáltalán a nemzetéért elnyomott muszáj-Herkules mítosza? Interjú.

– A motiváció a klasszikus Lovasi-dallal írható le?

– Melyikkel is?

– „A pénz miatt”.

– Pénz? Egy Csurka Istvánról szóló tanulmánykötet és pénz? Ugyan már!

– Minthogy Kásler Miklós adott rá, akkor még miniszterként…

– Számomra ebben a vállalásban a pénz nem volt szempont. Az persze üdvös, hogy a tanulmányok szerzőit ki lehetett fizetni az elvégzett munkájukért – ebben a kötetben ugyanis nem régi írások szerepelnek, hanem a felkért szerzők kifejezetten egy kötettervnek megfelelően írták meg tanulmányaikat.

– Az volt a cél akkor, hogy ön ennek ötletgazdájaként, szerkesztőjeként Kásleren keresztül valahogy visszazsililpel a NER-be?

– Én? Dehogy. Adjunktus vagyok a Miskolci Egyetemen, pártpolitikai munkát nem végzek. Ráadásul Kásler Miklóst sem a politikából ismerem: jó másfél évtizede orvosként ő kezelte édesanyámat, aki szerencsére meg is gyógyult. Kásler és Csurka István között is jó kapcsolat volt, miniszterként pedig jónak tartotta a kötet szinopszisát, és volt módja támogatni. Ahogy előszavában is írja: azért látta szükségesnek ezt, mert „mindenkinek jár a méltányos és tényszerű megítélés”. Az én motivációm is hasonló volt. Tíz éve nem jelent meg semmi Csurkáról, miközben most már talán alkalmas lehet az idő, hogy tudományosan is közelítsünk a személyéhez, életművéhez.