Mintha levágták volna az egyik kezüket – magyar olimpiai éremesélyesek 40 éve és ma
Csütörtökön magyar–francia kézilabda-mérkőzéssel, pénteken a hivatalos megnyitóval veszi kezdetét számunkra a párizsi olimpia. Negyven évvel ezelőtt a Los Angeles-i megnyitót vártuk, azaz inkább vártuk volna, hiszen a politika közbeszólt, s a szovjet blokk bojkottja nyomán a mieink sem utazhattak. Az akkori sorscsapásokat mai érdekességekkel összevetve tíz pontban tálaljuk az 1984-es drámai – leütött radiátorral, elvetetett és otthonhagyott kisbabákkal, hiábavaló áldozatokkal fűszerezett – eseményeket.
1. Fény a sporttáskák végén
A 2024-es olimpián szereplő honfitársainknak az Adidas sportruházatot, a Roland Divatház ünneplőruhát, a Heavy Tools pedig felvonulóruhát tervezett, ezeket minden érintett át is vehette a saját méretében, de bemutatásukra május 6-án, 81 nappal a párizsi megnyitó előtt egy nagyszabású rendezvényt is szerveztek. 1984-ben 73 nappal a Los Angeles-i rajtot megelőzően vált véglegessé, hogy a magyarok nem utazhatnak. Az odáig elszántan készülő sportolók addigra már szintén megkapták formaruháikat, amelyek aztán sokaknál – a váratlan döntés felett érzett mérhetetlen csalódottságból fakadóan – a feszültséglevezetés tárgyaivá váltak. „Szétvágtam, összetéptem, eldobtam. A kukában végezte” – így Szalma László, aki 1985 óta tartja a magyar távolugrórekordot, Los Angelesben pedig dobogóra állhatott volna. A magasugrók között idehaza akkor szintén csúcstartó Juha Olga (a kézilabdázóként 2012 után idén is szereplő Lékai Máté édesanyja) egy bizományiba adta be a kosztümöt és a cipőt is. Volt, aki megőrizte, de sosem vette fel, ám akadt olyan is, aki a szocialista országok számára rendezett olimpiapótló Barátság-versenyek egyikén a moszkvai hotelben dolgozó szobaasszonynak adta el a formaruháját (a szegény sorsú hölgy hasonló ünnepi öltözethez a Szovjetunióban nem jutott volna hozzá).