Mihail Komin: Orbán minden háborús megszólalását idézi az orosz sajtó
Mihail Komin emigráns orosz újságíró felkészült rá, hogy soha többé nem mehet haza. A Novaja Gazeta munkatársa lapunknak elmondta, hogyan ír az orosz sajtó a magyar kormányról; hogy miben bízhatott Prigozsin; hogy mennyire fájnak a szankciók a hétköznapi embereknek; és hogy a háborút csak egy sikeres ukrán ellentámadás zárhatja le. Interjú.
Mihail Komin orosz politológus-újságíró a háború kitöréséig a Carnegie Moscow kutatóintézet elemzője és a Novaja Gazeta szerkesztő-újságírója volt. 2022 márciusában sok kollégájával együtt elmenekült Oroszországból, és most Európában szétszórva, immár csak online változatban, Novaya Gazeta Europe címmel készítik tovább a legpatinásabb orosz ellenzéki lapot.
A lap főszerkesztője 2021-ben Nobel-békedíjat kapott, és itt dolgozott többek között Anna Politkovszkaja, a csecsenföldi terrort éveken át feldolgozó újságíró is, akit a saját lépcsőházában lőttek agyon. A Novaja Gazeta újságírói közül rajta kívül még hatan lettek feltehetően politikai gyilkosság áldozatai 2000 óta. Nem félős emberek dolgoztak ott, az ukrajnai invázió nyomán azonban annyira megszigorodott az orosz cenzúra, hogy nem láttak lehetőséget a maradásra.
Mihail Kominnal Brüsszelben találkoztunk, ahol néhány hónapig az EUobserver című kiadványnak is dolgozik.
***
– Mennyi emberhez jutott el a Noveja Gazeta a háború előtt, és hányan olvashatják Oroszországban, amióta emigrációból készül a lap?
– Miután 2021 őszén a főszerkesztőnk, Dmitrij Muratov Nobel-békedíjat kapott, jelentősen nőtt az olvasóink száma. Havonta 7-10 millió embert értünk el Oroszországban, ebben benne volt az online megjelenés, és a heti háromszor kiadott nyomtatott lap is. Ez a független orosz kiadványok között nagyon magas elérésnek számított, de persze meg sem közelítette az állami propagandát harsogó sajtó olvasottságát. Úgy mondanám, szubkulturális termék volt, amely a liberális demokrácia ügyét karolta fel. Jellemzően inkább az idősebb korosztály – 45-55 év közöttiek – olvasták, a többségük még a 90-es években kezdte venni a lapot. A háború kitörése után 2-3 hétig még Moszkvában maradtunk, de ahogy bevezették a szigorú cenzúrát, szétvált a csapat. Voltak, akik otthon maradtak, leginkább a családjuk miatt, meg egyáltalán, nem olyan egyszerű új életet kezdeni külföldön. Különösképpen nehéz, ha egyébként a szakmai kapcsolataid és minden tudásod Oroszországhoz köt. Ennek ellenére