Ötven éves lett a zenekar, amelytől New Yorktól Tokióig tanulták meg szerte a világon, hogy mi a magyar népzene. Mi a Muzsikás együttes titka? Melyik lemezükre kapta fel a fejét még Bob Dylan hangmérnöke is? Varázslatból vagy csupa matekból épül a zene? Sipos Mihály hegedűs és Hamar Dániel nagybőgős válaszol. Bónusz: ez az első zenés podcastunk, bele is hallgatunk abba, amiről éppen beszélünk.

Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.

Részletek a műsorból:

A hetvenes évek elején, pontosan abban az évben, amikor a Fonográf és a P. Mobil is alakult, egy lázadó fiatal hogyhogy hegedűt fogott, nem pedig elektromos gitárt?

Hamar Dániel: A hegedű is lázadás volt. Minden az volt, ami a fönnálló társadalmi rendszert nem fogadta el. Márpedig ezt a társadalmi rendszert nem nagyon lehetett elfogadni, mert hazugságra épült, és minden emberi kapcsolatot szét akart rombolni. […] Minden alternatív dolog valami kis emberi közösségből, klubból indult, ahol az emberek jól érezték magukat. Akkor is jól érezték magukat, ha hegedű szólt és akkor is, ha gitár. Pusztán azért, mert meg tudták élni azt az emberi kapcsolatrendszert, ami máskülönben el volt fojtva.

Sipos Mihály: A táncházmozgalom és a Muzsikás nem ellenkultúrának született, csupán a hatalom érezte annak. A tiltott és a tűrt határán voltunk. Működtünk, de lemezünk például 1978-ig nem lehetett.