„Kitört a nyár, a fizetése ősztől még kevesebb lesz” – egy tanárfeleség vallomása
Kollégánk nem csak remek újságíró – pedagógusfeleség is. Bár a Válasz Online nem szokott mélyen személyes hangú írásokat közölni munkatársaitól, az alábbi sorok ma, a bosszú- avagy státusztörvény megszületésének másnapján nagyon is indokoltak. Sashegyi Zsófia elvégre nemcsak átéli nap mint nap, de rendesen meg is tudja írni, milyen hatással van a feleség és a gyerekek életére az, amikor cinikus döntéshozók önbecsülés-szaggató helyzetbe hozzák a középiskolai tanárt, akinek esélye sincs, hogy polgári színvonalon eltartsa a családját.
„– Üdvözlöm, Tanár úr!
– Nahát! Jó napot!
– Ezer éve, Tanár úr! Jól van?
– Megvagyok. Öregszem.
– Képzelje, még mindig megy fejből: „Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra?”
– Pedig magából nem néztem ki, Szabó! Jól emlékszem? Szabó?
– Az. Szabó Gábor. C-s voltam.
– Páratlan osztály volt. Boldogul?
– Boldogulok, Tanár úr. Cégem van, két gyerekem. Az Ilosvay Fannit vettem el a B-ből. Tetszik rá emlékezni?
– Emlékszem. Viszont ha sokat beszélgetünk itt a pénztárban, a többi vevő ideges lesz, és az üzletvezető is leszid. Plusz vissza kellene menni lemérni a narancsot. És szóljon a fekete kabátos hölgynek, hogy ez a kassza bezár, ő már a hármashoz pakoljon!”
(Kovács András Péter)
– De most végre kitört a nyár! Ugye?… – kérdezik óvatos kedvességgel és együttérzőn mosolyognak, alulról felfelé pillantva, mintha ki akarnák csalogatni a vigasztaló választ, amely – efelől viszont már bizonyosak –, egy tanárt mindenért kárpótolhat. Így kérdezgetnek mostanában, akik érzik, nincs minden rendben a közoktatás körül és ezt a témát most már nem lehet elkerülni, ha velünk beszélgetnek.