Az Orbán-Gyurcsány rendszer teljesen más logika, folyamatok és érdekek alapján működik, mint ahogy Lányi elképzeli – állapítja meg Béndek Péter. A politikai filozófus szerint mindazok, akik nem látják, hogy Orbán hatalmának alapja bizony tudományos kutatásokon és eredményeken alapul, súlyosan naivak, illetve engednek annak a cinizmusnak, ami a mindentudó hazai közéleti értelmiség jellemzője. A kulturális változásra képesítő rendszerváltás esélye Béndek szerint gyakorlatilag: nulla. Válaszok a Válaszon – első rész.

Egyetértőleg idézem fel Lányi András sorait a magyar ellenzék lehetséges programjáról szóló vitacikkéből. „A harmadik út, a civiltársadalom önrendelkezésén alapuló demokratikus fejlődés útja nálunk járhatatlannak bizonyult. A megkésett és felemás hazai polgárosodás erői nem tudták kiheverni a huszadik század során, különféle kényuralmi rendszerekben elszenvedett vérveszteséget. (A polgári elem, elsősorban a fiatalok menekülése Magyarországról ma is tart, ez napjaink egyik legtragikusabb folyamata.) Közállapotaink Erdoğan Törökországával, Lukasenka Fehéroroszországával kerültek egy színvonalra. Azzal a lényeges különbséggel, hogy a magyar társadalom semmi jelét nem mutatja annak az eltökéltségnek, amellyel ezek a népek szembe fordultak elnyomóikkal.”

Feltehetőleg igaza van Lányinak abban is, hogy Orbán táborát nem lehet megingatni (a közjóra vonatkozó) ésszerű üzenetekkel, mert másképp kötődnek a vezérükhöz. Lányi ennek ellenére talál egy csoportot, a jobbközép szavazóknak azt a szerinte 15 százaléknyi táborát, amely csak jobb híján szavaz Orbánra, leginkább Gyurcsány ellenében, és „szívesen csatlakozna szinte bármilyen új kezdeményezéshez, amely túlmutat posztkommunista jelenünk szánalmas alternatíváján: hogy legyen nálunk is minden úgy, ahogyan nyugaton van (volt talán, valamikor), vagy legyen úgy, ahogyan itt Horthy Miklós korában volt (sohase volt).”