Hogyan terelte a romániai rezsicsökkentés az Orbán-kormányt Putyin felé? Hogyan lehetséges, hogy a horvát állam 41 euróért veszi, majd 11 euróért eladja azt a gázt, ami végül 105 eurójába kerül Zágráb városának? A rövidlátó szabályozás ott is gondot okoz, ahol van bőven gáz a föld mélyén.

Sok folyóméter elemzés jelent már meg arról, hogy a magyar rezsicsökkentés hogyan vezetett pazarláshoz, és hogyan borította meg 2022-ben a költségvetést. Szó sincs azonban arról, hogy hungarikum volna az energiapiac rövidlátó szabályozása. 

Európában kevés ország képes jórészt saját kitermelésű földgázzal ellátni magát, de kettő közülük épp a szomszédunkban van. Horvátország az igényei kétharmadát, Románia pedig akár 90 százalékát – és mint látni fogjuk, potenciálisan ennél is sokkal többet – képes kitermelni. Ám a lehetőség egyik országban sem bevételt hoz ezen a nyáron, hanem nagyon sok pénzt visz el. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy rezsicsökkentés érdekében addig szabályozták a piacot, hogy most az adófizetők pénze ég a honi gáz helyett.

Első lecke: a horvát gázbotrány

Tavaly szeptember közepén a horvát kormány arra jutott, hogy a helyzet tarthatatlan. Az EU-ban a gáz elképesztően drága volt, 217 eurót kellett fizetni egy MWh-ért, és ez az egekbe emelte az áram árát is. A vállalkozások és a lakosság terhei elviselhetetlennek tűntek. 

A horvátok szerencséjükre a szükségleteik jó kétharmadát megtermelik maguknak, így a zágrábi kormány bátran belenyúlt a piaci rendszerbe, és kötelezte a kitermelőt, hogy a horvát földből felhozott gáz teljes mennyiségét adja el az államnak, 41 euró/MWh áron. Ha a kitermelőnek előre lekötött szerződése volt, azt fel kellett mondania, kötbért fizetnie akár, az állam nem segített, csak vitte a gázt fix áron. 

Az állam által olcsó gázzal kiszolgált erőműveket pedig kötelezték, hogy az áramot is nyomott áron adják tovább. Így megoldva látta a kormány a rezsicsökkentést, hiszen saját gázból saját energiapiacot alakított ki. 

Ehhez a saját kezébe, és az egyik legnagyobb magyar vállalat kezébe is harapnia kellett a zágrábi döntéshozóknak, mert a horvátországi gázmezők kitermelője az INA, amelynek 51 százaléka a horvát államé, 49 százaléka pedig a Mol-é. A horvát kormány azonban nem a (félig) saját vállalatának hasznát kereste, hanem a közérdeket, ami pedig az energiaárak féken tartását jelentette.

Ahogy teltek a napok, a földgáz európai ára egyre olcsóbb lett. December elejére már csak 80 euró volt a piaci ár, idén márciusban pedig volt olyan nap, amikor lement 40 euró alá, azaz előfordult, hogy a kötelezően átadott gázért a horvát állam többet fizetett, mintha a szabadpiacról vette volna.