A keresztény értékrendről – fejtágító az egyházi iskolákat támadó farizeusoknak
„Ez a keresztény értékrend. Nem a Fidesz-hűség vagy a nemzeti politika, vagy a mindent elfogadó, drámaiatlan giccs” – írja Nényei Pál a Mandiner cikksorozatára reagálva. A kormányportál azért vette elő Nényei munkahelyét, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumot, mert beszélgetést szerveztek a „nem keresztény értékrendet valló” Molnár Áronnal. Hogy mi is ez az értékrend és mi nem, miért virágzik a farizeusság az egyházban és az egyházi iskolákban is – erről szól ez a rendkívül fontos vendégcikk.
Mostanában több rövid, de velős cikk is megjelent a Mandineren a katolikus fenntartású egyházi iskolákról. Az elsőben, egy Szilvay Gergely neve alatt futó műben lerántották a leplet a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumról, ahol beszélgetés volt Molnár Áronnal úgy, hogy azt diákok is hallhatták, láthatták. A másodikban, amelyet Béres Sándor jegyez, a budapesti Piarista Gimnázium egyik fizikaóráján történt 444-es eredetű videóanyag levetítésének tényére világítottak rá. A harmadikban Francesca Rivafinoli vitriolos stílusban összefoglalta a két, „aggódó szülők a sajtó nyilvánosságához fordultak” eseményből levonható tanulságokat.
A cikkek nyilvánosak, mindenki olvashatja őket, én pedig most nem érzem feladatomnak, hogy tételesen válaszoljak rájuk. Egyrészt azért nem, mert Molnár Áronnal én beszélgettem (igaz, nem pályaorientációs napon, de ez is mellékes), másrészt azért nem, mert a Piarista Gimnáziumban is tanítottam, harmadrészt meg azért nem, mert nem tudom, ki az a Francesca Rivafinoli – és bevallom, nem is érdekel.
Amit viszont feladatomnak érzek: szeretném – reményeim szerint közérthetően – megfogalmazni, mi az, hogy egyházi, katolikus iskola, és mi az, hogy keresztény értékrend, illetve azt is, hogy ennek a kettőnek van-e köze egymáshoz. Bár eddigi cikkeimben próbáltam távoltartani magam a magyar, aktuális belpolitika mocsarától, most kivételt teszek – a téma most arra kényszerít, hogy „megmártsam habtestem” ebben a sárfürdőben.