A heti 24 kötelező tanítási óra több, mint hiba: ez bűn! Bűn, mert lehetetlenné teszi, hogy színvonalas oktatást kapjanak a diákok. Bűn, mert a kiégés felé taszítja a lelkiismeretes tanárokat – írja az angoltanár, aki országos ismertséget szerzett tévés tanításaival, tavaly pedig lapunk hasábjain közölt nagy hullámokat vető véleménycikket. Itt a folytatás.

Sok ember képzeletében a következő kép él egy tipikus iskolai órakezdésről. A tanár belép az osztályterembe, a mennyezetre bámul, majd megkérdi: „Hol is tartottunk az előző órán?” Az első padban ülő szeplős kisdiák azonnal rávágja: „A 46. oldal 3. feladatánál”. „Na persze. Nyissátok ki a könyveteket a 46. oldalon, és oldjátok meg a 4. feladatot!” Ettől a tanári hozzáállástól borsódzik a hátam.

Ezzel a „módszerrel” persze akár napi hat órát is meg lehet tartani, de azok élvezhetőségéről és hatékonyságáról ne legyenek illúzióink.

Egy lelkiismeretes és a hivatását komolyan vevő tanár hozzáállása merőben más. Néhány hete egy kilencedikes csoportnak tartottam angolórát. A tankönyvben két interjú olvasható, az egyik Benedict Cumberbatch-csel, a másik Elisabeth Moss-szal készült. Tipikus olvasásértési feladat volt, a kissé bugyuta, bulvársajtós interjúk kérdéseit a tanulóknak vissza kellett helyezniük a szövegbe. Mivel arra gyanakodtam, hogy a kilencedikes diákoknak fogalmuk sem lesz arról, hogy ki is a fent említett két színész, arra készültem, hogy az interjúk elolvasása előtt röviden bemutatom őket, hátha így szívesebben olvassák el a szöveget. A YouTube-on megtaláltam a „Színház az egész világ” monológot Shakespeare Ahogy tetszik című színművéből Benedict Cumberbatch fantasztikus előadásában. Tudtam, hogy ezt a diákjaim némi segítséggel érteni és élvezni fogják, úgyhogy a monológ alapos elemzése után olyan kérdéseket állítottam össze, amelyek megkönnyítik a Shakespeare-szöveg befogadását. Ezek után végiggondotam, hogy a diákok párban vagy csoportban beszéljék-e meg a hallottakat, hogy hogyan kössem össze a YouTube-bejátszást a tankönyvben lévő szöveggel, valamint hogy a tankönyvi anyagból mire helyezzem a hangsúlyt, illetve mit hagyjak ki belőle. Több mint egy órát töltöttem ennek a tanórának a tervezésével, és miután másnap két további órám is volt, összesen körülbelül három órát töltöttem tervezéssel az íróasztalomnál ülve.

Másnap felemelő élményben volt részem, ugyanis tanítványaim könnyedén követték a monológot, és még mosolyogtak is Shakespeare éles és humoros meglátásain. Különösen a rájuk vonatkozó rész nyerte el tetszésüket:

„And then the whining school-boy, with his satchel

And shining morning face, creeping like snail