Nem elég, hogy a legösszefogottabb beszédet mondta szombaton a Kossuth téren: az is ő, aki egyesületet adott át az éppen arra szoruló Magyar Péternek. Tarr Zoltán református lelkész most elmondja, hogy került a százezres tüntetés színpadára, hogy sikeres volt-e a megmozdulás, valamint, hogy tényleg a Magyar Péter-vonal egyházon belüli megszervezésén ügyködik-e. Spoiler: nem, és még csak püspök vagy politikus sem akar lenni. Magyar pártjára viszont szavazna. Interjú.

– Illendő ekkora előnyből indulva színpadra lépni ilyen mezőnyben?

– Milyen előnnyel és milyen mezőnyben?

– Ön mégiscsak kapott retorikaképzést lelkészként – ami érezhetően nem volt elmondható a Magyar Péter színpadán állók mindegyikéről.

– Tény, hogy nem ez volt az első rendezvény, ahol sokezer emberhez szólhattam: ifjúsági vezetőként a református egyházban sok nagy eseményt szerveztem. A Nemzeti meneten megjelent tömeg viszont még így is vagy tízszer akkora volt, mint a legnagyobb, amelyen azt megelőzően részt vettem.

– Más szempontból persze hátrányból indult: beszéde elején volt némi fujjogás.

– Amikor elmondtam, hogy református lelkész vagyok. Számítottam rá. Kiáll egy lelkész… Majd nyilván jön valami szenteskedő szöveggel… Az embereknek elegük van az állam csecsein lógó egyházi élősködőkből. Ennek tudatában építettem fel a beszédet, amelyben viszont küldetésünk alapjáról, Jézus Krisztus hitünk szerinti feltámadásáról is szólhattam – keveseknek adatik meg ez a lehetőség százezrek előtt.

– Svájcból iderepült ismeretlen ember és kistelepülési polgármester is ritkán kap ekkora közönséget. Nekik, vagy a pártját még be sem jelentő, sok újat nem mondó Magyar Péternek egyáltalán érdemes volt ekkora tömeg elé állni?

– Nem tudom, mi pontosan egy ilyen rendezvény sikerének az ismérve, hangulatát tekintve mindenesetre remek volt, nagyon színes közönséggel: fiatalok és idősek, rutinos tüntetők és olyanok, akik soha még meg nem mozdultak – nagyon sokféle ember volt jelen.