Hat a Szodomává hanyatlott Nyugatról szóló hülyeség – orosz riporter propagandáról, háborúról, hazaárulásról
„Szilárd meggyőződésem, hogy a tények előállítása a dolgunk, mert csak azok képesek legyőzni a propagandát. Nehéz küzdelem, de nem látok más utat” – mondja a Válasz Online-nak adott interjújában Vlagyimir Szolovjov. Bár az egyik legvéresszájúbb Kreml-propagandistát pont ugyanígy hívják, ez a Szolovjov Moldovában él, dolgozott az orosz ellenzéki Dozsgy tévének, Newsmaker néven alapított független helyi újságot, és azon négy orosz újságíró közt volt, akiknek márciusban interjút adott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. Csakhogy Szolovjov változata nem jelenhetett meg jelenlegi munkahelye, a Kommerszant napilap oldalán, mert az orosz hatóságok letiltották. Milyen érzés volt, hogy a kollégái triumfálnak, ő meg nem? Milyen ma orosznak lenni egy Moszkva által szorongatott országban, és miért okozhat örömet egy szibériai Putyin-szavazónak, ha az orosz hadsereg elfoglal egy keletukrán falut? Rendes körülmények között nem vagyunk az újságíró-interjúk hívei, 2022 azonban nem a rendes körülmények éve. Vlagyimir Szolovjovval Chișinăuban találkoztunk.

– Nem okoz gondot a neve?
– Nem hiszem. Ami poént el lehetett sütni ezzel kapcsolatban, azt elsütötték.
– Például?
– Egyszer valaki úgy mutatott be, mint a cigisdobozokon látható tüdő egészséges felét – a kátrányossal szembeállítva. Nem is vagyok olyan sztár, mint ő; egyszerű riporterként járom a posztszovjet térséget.
– És nem fogja el semmi, amikor meglátja azt az ikonikus fekete Mao-kabátot?
– Az idejét sem tudom, mikor néztem utoljára orosz állami tévét. Mégis milyen érzéseim legyenek? Hogy ez hazug propagandista? Az. Remélem, egyszer eljön az ideje, amikor az ilyeneket felelősségre vonják.
– Egy nappal az után beszélgetünk, hogy a Gazprom és a moldáv kormány vitája miatt kevesebb áramot termelt az ország egyetlen erőműve, így Chișinăuban korlátozták a közvilágítást. Hogyan éli meg?
– Nyilván kellemetlen. Minden nap azon tűnődünk, mi lesz télen. Vajon kell majd fát szerezni? Múltkor a piacon gyertyát vettünk. Sosem lehet tudni. Február 24-e óta nincsenek terveim a jövőről. Csak rövidtávúak. A háború kitörése itt ért Chișinăuban, egyből tudtam, új szakasz kezdődik az életemben. A feleségem azt kérdezgeti, mi a B-terv akkor, ha Oroszország ledobja az atomot Ukrajnára. A dokumentumaink egy hátizsákban vannak bekészítve a polcon. Persze, hogy kényelmetlen a sötét – de közel sem annyira, mint a kijevieknek lehet.