Gazprom, Erő, Egyetértés – a 125 éves Fradi-történet megcsúfolása lenne az oroszokkal kötött szerződés
A Gazprom-szponzoráció a remélt tengernyi pénz ellenére felmérhetetlen károkat okozna a teljes zöld-fehér közösségnek, és a 125 éves fennállását jubiláló csapat polgári ethoszának is. Az oroszokkal tervezett megállapodás mindennel szembemegy, amit a klub ezekben a napokban is ünnepelt őstörténete, az alapítók szelleme üzen.
Először a Nemzeti Sport adta hírül április közepén, hogy az FTC tárgyalásokat folytat „egy multinacionális nagyvállalattal”, amely a jövőben jelentős összeggel támogathatja a klubot. Néhány nappal később a Blikk írta le, hogy a szponzor az orosz állami energiavállalat, a Gazprom lehet, éves szinten több milliárd forintos összeggel. Ekkor az ügyben egyébként (papíron) semmilyen illetékességgel sem rendelkező Külgazdasági és Külügyminisztériumból újságírói kérdésre azt nyilatkozták, hogy „minél több nemzetközi nagyvállalat fektet be a magyar sportba, az annál jobb”, és a Gazprom különben sem szerepel „a szankciós listán”. Azóta is talány, hogyan kell érteni a befektetés kifejezést, hiszen az egyesületi formában működő Fradiban nem lehetséges tulajdonrészt szerezni (bár az egyesület által 99 százalékban tulajdonolt FTC Labdarúgó Zrt.-ben elvileg lehetne), a (mez)szponzoráció pedig sosem a direkt anyagi haszonszerzésről szól.
Aztán eltelt másfél hónap bármiféle érdemi fejlemény nélkül. A klubvezetés hivatalosan egyetlen szót sem kommunikált a Gazprom-tárgyalások híréről, a feltett kérdésekre sértett egyenválaszokat küldtek, miszerint az adott sajtóterméket „nem érdekli a valóság”. Nem álltak szóba a Partizánnal sem, ahol vágatlan megszólalási lehetőséget ajánlottak egy csak a témának dedikált műsorban. Annyi információ azért kicsorgott, hogy az orosz cég valós opció a Fradinak, és arra is sok jel volt és van, hogy a zöld-fehér világ, a szűkebb és tágabb szurkolói közeg megosztottabb Gazprom-ügyben, mint azt szakértők közvetlenül a Blikk-hír után vélelmezték.