Formába öntötte kollektív rettegésünket – Cormac McCarthy különleges életműve
Idén júniusban hunyt el a huszadik század egyik legfontosabb írója, aki élete első televíziós interjúját majd’ hetvenévesen adta és egész életművét egy olívazöld írógépen pötyögte le. A világtól elhúzódó Cormac McCarthy mégis nagyon sokat tudott világunkról és az emberi természetről. A Jelenkor kiadó gondozásában nemrég megjelent párregénye, a Stella Maris és Az utas a Robert Oppenheimer munkatársaként az atombomba előállításán dolgozó apjuk emlékével birkózó testvérpár történetén keresztül beszél az élet legfontosabb kérdéseiről – veszteségről, gyászról, szeretetről és a másik emberhez való viszonyról.
A Tommy Lee Jones által játszott öregedő seriff a kábítószeres leszámolásból szerzett pénzzel menekülő főhős feleségétől próbálja megtudni férje tartózkodási helyét. A kamera hosszan időzik a színész kiégett és fáradt arcán, ami a fiatal nővel való beszélgetés hatására néha felfénylik: őszinte aggodalom és segíteni akarás jelenik meg rajta. Egy rejtélyes bérgyilkos jár ugyanis a főhős nyomában, s a látszólag érzéketlen, kőarcúvá és -szívűvé vált seriffből előbújik az emberség.
A jelenet a zseniális Coen fivérek által rendezett, Nem vénnek való vidék című 2007-es filmből való, amely az idén júniusban 89 éves korában elhunyt Cormac McCarthy regényéből készült. A rövid párbeszéd a huszadik század egyik legjelentősebb amerikai írója munkásságának metaforája is lehetne. A rendező testvérpár és a színész kiválóan érezte meg McCarthy erőszakot, apokaliptikus látomásokat, pesszimizmust, de reményt és emberséget is felmutató munkásságának lényegét. Ez is bizonyosan hozzájárult a film sikeréhez, amelyet több kritikus a kétezres évek legjobb mozijai közé sorolt. A 2008-ban kapott Oscar-díj csak erősítette ezeket a vélekedéseket.
„Az egyetlen ember, aki érti ezt az átkozott országot” – mondta róla, immár a seriffkalapot letéve Tommy Lee Jones.
És valóban: McCarthy írásai az Egyesült Államok identitásának és létezésének alapkérdéseit boncolgatják. Hogyan lehet az ember szabad? Mi értelme útra kelni? Hova visz az út – fizikai és szellemi értelemben? Hol az erőszak helye a világban? Ki törődik azokkal, akiket senki nem lát és nem hall?