Ezt a történetet nem szeretnénk hallani. De muszáj – Tompa Andrea új könyvéről

forrás: kategória:

Tompa Andrea nagy regényt írt, és nem azt a fajtát, amelyik nehezen adja magát. Sokszor nem halunk meg című könyve azonnal beszippantja az olvasót, rögtön otthon vagyunk benne, és ő egy krimi izgalmával mesél. Így is kell tennie, mert olyan történetet mond el, amit nem akarunk hallani. Már ezerszer elmondták nekünk, de Tompa új nézőpontot kínál. A holokauszt Erdélyben, magyar gyilkosokkal és embermentőkkel.

„Három réteg ruhát adtak rá, kopott pokrócba csavarták. A pokróc alá két kemény fedelű brosúrát csúsztattak. Úgy fekszik rajtuk, mintha rájuk lenne szegezve. Arca mozdulatlan, tekintete belekapaszkodik a magas házakba, a fákba, az oszlopokba. Visszafelé viszik oda, ahonnan reggel elhozták. Sokkal gyorsabban haladnak most, mint az ellenkező irányba. Az asszony karján a súlyos teherrel az orrán keresztül fújtat. Nem néz rá, nem néz senkire. A kis test átlebeg a városon. Május elseje van. Négyéves koráig elfelejt mindent.” 

Így kezdődik a regény. Hatásos nyitány, sokan idézik. Ki ez a gyerek? Fiú? Lány? Három réteg ruha? Két brosúra? Kopott pokróc? Miért?

Mire megfejtjük, már benne vagyunk a történetben. Egy csecsemő megmentőinek nézőpontjából látjuk az eseményeket a soknemzetiségű, sokvallású Erdélyben. Megint Magyarországhoz tartozik. Hitler adta vissza – ez az egyik kulcsmondata a regénynek, amely Erdély felől mutatja meg a huszadik század közepének borzalmait. Ha valaki nagymagyarkodásra vágyik, azt nem fogja megkapni a Jelenkor által kiadott regényből. Sokkal többet kap annál. 

Tompa Andreánál a történelem formálói nem jelennek meg a színen. Az írónő egyszerű, hétköznapi szereplőket rajzol. Kevés író tud ilyen erős, sokszínű karaktereket teremteni. 

Egy zsidó doktornő kisbabájára vigyázó székely dada, Erzsi szemén keresztül látjuk tehát a történéseket. A valódi főszereplők, az elpusztított váradi, kolozsvári, szebeni zsidóság nem jelenik meg arccal, névvel. Még névtelenül sem nagyon.

Úgy vagyunk az események sűrűjében, hogy azokat nem kell ismertetnie az írónak, mindenki tudja őket. Nincsenek nagy, drámai jelenetek, a feszültséget éppen az adja, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek.

Hírek

A világ a bogárnézetbőlA képeket John Brackenbury nyugdíjas állatorvos-tanár készítette szülővárosa, Cambridge közelébe
Az ukrán háború borzalmaiAz Ukrán állami mentőosztagok képei és felvételei az ukrán Zsitomir (Zhytomyr) város egyik lakón
Három fejű kisliba?Bár a képen úgy tűnik, mintha egy kiskacsa lenne három fejjel ez azonban csak optikai csalódás.
Orbán sejtelmes üzenteteOrbán Viktor Facebook oldalára az oldal moderátorai péntek este
Egykor királyi székhely ma a legkisebb magyar városBár a környéket már az őskortól fogva benépesítettük mi emberek: újkőkortól kezdve a bronzkoron át folyamatosan lakott terület volt a város és a térsége. Köszönthetően talán kedvező adottságainak, ahol a hegy és folyó találkozik egymással és festői szépségű környezetet tár elénk pusztán a természet is. Tudták ezt jól a történelem folyamán a kelták, germánok, rómaiak, avarok és természetesen mi magyarok is. Minden történelmi kor lakói nyomot hagytak a településen és festői szépsége az épített környezet által nem romlott csak javult és egyre harmonikusabbá vált.
Kivándorlás, elvándorlás„Magyarország a legjobb hely Európában, nem érdemes innen elmenni. Innen csak rosszabb helyre lehet menni” 
Amerika legnagyobb bankrablásaA valaha volt legmagasabb összegre elkövetett bankrablás ugyan nem ez az eset, de az amerikai fö
Megugrott a kivándorlás népszerűségeLegalábbis a Google trends szolgáltatása azt mutatja, hogy az április 3.-át követő választási er
Floriana Messina - egy kép amitől felrobbant az egész internet.Egyre nagyobb népszerűségnek örvend egy fotó, amely az online világban terjed mégpedig a futball
Na ki a király?Mága Zoltán, Pataki Attila, Győzike és most következik a meglepetés: Kis Grófo.