„Eszméimet nem cserélem el” – 75 évvel ezelőtt szűnt meg a Válasz, az utolsó szabad folyóirat
Hetvenöt évvel ezelőtt jelent meg a Válasz folyóirat utolsó száma, és 1949 augusztusában ezzel az utolsó szabad irodalmi, közéleti lap is eltűnt. Hogyan vált a népiek egykori folyóiratából kommunistaellenes, független kiadvány? Miért engedte át fokozatosan Illyés Gyula a főszerkesztést Sárközi Mártának, a zsidóüldözés idején gyakorlatilag éhen halt korábbi főszerkesztő, Sárközi György özvegyének? Miért javasolták neki, hogy legyen öngyilkos? Hogyan segítette Király Bélát, az 1956-os fővárosi nemzetőrség parancsnokát, és bújtatott egy sebesült forradalmárt? Hogyan lett irodalmi jellé egy Andrássy úti csók? Interjú Széchenyi Ágnes irodalomtörténésszel.
– Ötszáz, esetleg ezer példány?
– Úgy négyszáz példányt adhattak el az 1938-ban megszűnt, majd 1946-ban újraindított Válaszból.
– Hogyan lehet irodalomtörténeti jelentősége egy ilyen kis példányszámban megjelenő lapnak? Érdemes ezzel egyáltalán foglalkozni?
– A Nyugat sem fogyott el sokkal több példányban, mégis hatalmas hatása volt a magyar irodalomra. Az első Válasz egy egész generáció szemléletének kialakításában játszott szerepet, és ráirányította a figyelmet az agrárország problémáira azzal, hogy szociográfiák sorában bemutatta, mi a helyzet vidéken. A háború után indult lapok – a Magyarok, az Újhold, a Sorsunk, a Tiszatáj vagy Alföld – közül a Válasz tartotta magát a legtovább. Ami például Bibó Istvántól itt megjelent, az az okos, demokratikus és tisztességes gondolkodás példája volt. Különös értéke van a szerkesztői által képviselt szuverenitásnak.
Egyetlen olyan sor nincs a Válaszban, ami megalkuvást jelentett volna.
Elég az utolsó szám parádés névsorára tekinteni: Németh László, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Sőtér István, Török Sophie, Szabó Pál, Keresztury Dezső, Hajnal István, Kormos István, Szentkuthy Miklós szerepeltek benne. És nem is soroltam föl mindenkit. Szimbolikus jelentése volt, hogy Lakatos Imre, aki utóbb Angliában nemzetközi hírű matematikus, tudományfilozófus lett, akkoriban viszont bigott kommunista, a Szabad Nép ugyanabban a számában írt otromba, ledorongoló cikket a lapról, amelynek első oldalán, kolumnás cikkben ismertette Révai József a Rajk László volt belügyminiszter elleni halálos ítélet indoklását. Mindenki értette az üzenetet.