A DNS nem hazudik – megvannak a boszorkányhegyi honfoglaló ma élő leszármazottai!
Egy amerikai DNS-tesztet készíttetett, hogy kiderüljön, honnan származik a családja. Nem akármilyen eredményt kapott: legrégebbi őse egy honfoglaló magyar, aki 1100 évig nyugodott a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tuzsér melletti Boszorkányhegyen, amíg rá nem találtak, és múzeumba nem vitték a csontjait. Az 1700-as évekig viszonylag sokan tudják visszavezetni a családfájukat, de 900-ig? A leghosszabb igazolt múlttal rendelkező Harasztiak hihetetlen története következik az Archeologiai Közleményekből.
Haraszti Pál Géza 17 éves volt, amikor a család úgy döntött, földjeik egy részét eladják, így teremtve elő a költségét annak, hogy a legidősebb gyereket Kanadába küldjék. Kanadai toborzók járták ugyanis a vidéket, miután a falujuk Trianon után Csehszlovákiához került, a munkanélküliség nyomasztó volt, a világ az első világháború utáni években még kaotikusabbnak tűnt, mint előtte. Úgy vélték, el kell indulni, ezzel legalább az elsőszülött fiú jövője biztosítva lehet.
Csak a goulash maradt
A legény Antwerpenig jutott, ott felszállt egy teherhajóra, a menetdíj megfizetése helyett szenet lapátolt az úton a hajó kazánjaiba. 1924. október 17-én érkezett meg a kanadai Quebec Citybe, majd 2900 km-t utazott szárazföldön, míg eljutott ahhoz a farmerhez, aki két évre munkát és szállást biztosított neki. A fiatal Haraszti pedig ennek fejében kanadai tartózkodási engedélyt kapott – ezt meséli az unokája, Paul Rober Harasti.
Haraszti Pál Géza egy gyereke sem tanult meg magyarul, nevüket Harastiként kezdték írni. A kivándorló kalandos életet élt: előbb erdei túravezetőként, majd városi kertépítőként dolgozott, a 20-as éveiben sikeres amatőr bokszoló volt, a II. világháború alatt pedig az Essex-Scottish Regiment kitüntetett veteránja lett. A háború után fodrászati vállalkozást indított.