Bibói értelemben nincs elitünk – véli Szabó Attila, aki szerint az érdemessé válást és a tudáson, bölcsességen és jóságon alapuló kiválasztási eljárás kidolgozását már most érdemes elkezdeni. Nem a szimbolikus terekben, hanem helyben, lokálisan, civil szerveződésekben, szakmai és munkahelyi közegekben. A szerző a Társaság a Szabadságjogokért jogásza, ám most nem a TASZ véleményét fejti ki. Lányi András lapunkban megjelent, egy lehetséges ellenzéki program körvonalait megrajzoló esszéjéhez szól hozzá.

Lányi András azt a kérdést teszi fel vitaindítójában, hogy minek van értelme ebben az országban azok számára, akik nem törődnek bele a jelenkor válságába. A válasz kereséséhez érdemes lehet baloldali kritikát is olvasni. Szalai Erzsébet a Mérce.hu-n alapos elemzést ad a magyar társadalom válságáról Bibó keretrendszeréből kiindulva. Az ő következtetése alapvetően pesszimista. Úgy véli, sorsunk jobbra fordulásáért nem nagyon tudunk tenni. A helyzet azonban talán mégsem teljesen reménytelen.

Hol állunk?

Szalai Erzsébet nagyon pontosan fejti ki Bibó alapján, hogy mi a baj a magyar társadalommal: zsákutcában vagyunk. Elrontottuk a rendszerváltást és elrontottuk az elmúlt harminc évet, az elmúlt évtizedek felzabálták a humán infrastruktúránkat. Kevés olyan ember maradt ebben az országban, aki a bibói értelemben akar és tud is szabadon élni. A válságból, amelyben vagyunk, Szalai szerint hamis realisták, túlfeszült lényeglátók, túlfeszült realisták és hamis lényeglátók próbálnak bennünket kivezetni. Nem meglepő módon: sikertelenül. 

Szalai szerint azonban még ennél is nagyobb a baj, mert nemcsak az elitben vannak jelen ezek a megküzdési stratégiák, hanem a teljes társadalomban. A hamis realisták „semmiféle perspektívát nem látnak maguk előtt, így tevékenységük kimerül mindennapi életük toldozgatásában-foltozgatásában, a valódi megoldás teljes reménye nélkül – akár fel sem ismerve e reménytelenséget.” 

A túlfeszült lényeglátók érzékelik ugyan a válságot, de gondjaikat már rövid távon is képtelenek kezelni, így viharos gyorsasággal a társadalom peremére szorulnak.