Újabb történelmi kudarc érte a felvidéki magyar politikát: a júniusi EP-választáson mindössze a magyarok fele szavazott a keservesen összetákolt egységpártra, így megint képviselő nélkül maradtak. A krach nem újkeletű, de már akkora, hogy Budapesten sem értik. Lapunk viszont útra kelt, hogy megfejtse, mi és miért történt. Személyes ellentéteket meg az okokat kutató, de nemigen lelő vezetőket találtunk. Az útkeresésben már az sem tabu, hogy Ján Slota egykori pártjával keressék a partnerséget. Egyre kínzóbb ugyanis a dilemma: meddig van értelme az etnikai politizálásnak? Látlelet a Felvidékről.

„A Felvidékkel kapcsolatban eléggé tanácstalanok vagyunk.” Németh Zsolt, a Parlament külügyi bizottságának elnöke fogalmazott így zárt ajtók mögött június közepén, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának ülésén. A fideszes politikusnak minden oka megvolt a beletörődő hangulatú mondathoz: hiába a bőkezű budapesti támogatás, a sorozatos parlamenti választási zakók után immár az európai parlamenti választáson is mintázattá vált, hogy a felvidéki magyar érdekképviselet nem éri el a mandátumszerzéshez szükséges 5 százalékot. Ami 2004-ben, Szlovákia első EP-választásán még 13,2 százalék (és két EP-képviselő) volt, az most, június 8-án 3,9-et ért. Úgy, hogy az 5,4 milliós országban a magukat magyarnak vallók aránya 2001 és 2021 között „csak” 2 százalékkal csökkent: 9,7-ről 7,7-re. A történelmi felsülés okait Szlovákiában próbáltuk megfejteni a Magyar Szövetség vezetőivel: